Alapelvi jogok a gyermekvédelmi törvényben

A gyermekvédelmi törvény 6. §-a alapján agyermeknek joga van

– a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez,

– ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez;

– ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön;

– emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez.

A gyermek nem vethető alá

– kínzásnak,

– testi fenyítésnek és

– más kegyetlen,

– embertelen vagy

– megalázó büntetésnek, illetve

– bánásmódnak.

A gyermeknek joga van ahhoz, hogy

– a védelme érdekében eljáró szakemberek – különösen a gyermek bántalmazásának felismerése és megszüntetése érdekében – egységes elvek és módszertan alkalmazásával járjanak el;

– a médiában fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, továbbá

– védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint

• a gyűlöletkeltés,
• az erőszak és
• a pornográfia.

A hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek joga van ahhoz, hogy fokozott segítséget kapjon a fejlődését hátráltató körülmények leküzdéséhez és esélyeinek növeléséhez. A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlődését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz.

A családdal kapcsolatos jogok

– A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el.

– A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad a családjától elválasztani.

– A gyermeknek joga van – örökbefogadó családban vagy más, családot pótló ellátás formájában – a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodást helyettesítő védelemhez.

– A tizenkét év alatti gyermek átmeneti gondozását és otthont nyújtó ellátását befogadó szülőnél kell biztosítani, kivéve, ha a gyermek tartósan beteg, súlyosan fogyatékos, a testvéreket nem lehet együttesen a befogadó szülőnél elhelyezni vagy más okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása, továbbá gyermekek átmeneti gondozása esetén az intézményes elhelyezést a szülő, törvényes képviselő kéri, és az nem ellentétes a gyermek érdekével.

– A gyermek helyettesítő védelme során tiszteletben kell tartani lelkiismereti és vallásszabadságát, továbbá figyelemmel kell lenni nemzetiségi, etnikai és kulturális hovatartozására.

– Ha törvény másként nem rendelkezik, a gyermeknek a szülő felügyeleti joga megszűnése esetén is joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és – a vér szerinti család beleegyezése mellett – a kapcsolattartáshoz.

– A gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek.

A szólás-, a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos jogok

A gyermeknek joga van

– a szabad véleménynyilvánításhoz, és ahhoz, hogy

– tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá

– ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék.

A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben, az ebben a törvényben meghatározott fórumoknál, panasszal éljen.

A gyermeknek joga van ahhoz, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen.

A köznevelés középpontjában a gyermek áll

A köznevelésről szóló törvény 3. §-a alapelvként fogalmazza meg, hogy a köznevelés középpontjában a gyermek, a pedagógus és a szülő áll, akiknek kötelességei és jogai egységet alkotnak.

Az ágazati törvény 46. §-a a közneveléssel kapcsolatosan tételesen rögzíti az óvodás gyermeket megillető jogok katalógusát, amely szerint az óvodás gyermeknek joga, hogy

– képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben részesüljön,

– az óvodában biztonságban és egészséges környezetben neveljék,

– óvodai életrendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki,

– nemzetiségi hovatartozásának megfelelő nevelésben részesüljön,

– egyházi vagy magánfenntartású óvodában vegye igénybe az óvodai ellátást,

– a települési önkormányzati fenntartású óvodában fakultatív hitoktatásban vegyen részt,

– személyiségi jogait, így különösen személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogát, önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, családi élethez és magánélethez való jogát az óvoda tiszteletben tartsa,

– jogának gyakorlása azonban nem korlátozhat másokat ugyanezen jogainak érvényesítésében, valamint nem veszélyeztetheti a saját és társai, az óvoda alkalmazottai egészségét, testi épségét, továbbá a művelődéshez való jog érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtését, fenntartását,

– állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban – különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban – részesüljön, és életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért,

– az oktatási jogok biztosához forduljon.

A gyermek joga, hogy

– az óvodában családja anyagi helyzetétől függően, külön jogszabályban meghatározott esetekben kérelmére térítésmentes vagy kedvezményes étkezésben részesüljön,

– részben vagy egészben mentesüljön a törvényben meghatározott, a gyermekeket terhelő költségek megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására, illetve a részletekben való fizetésre.

A gyermeki jogok védelme

A gyermek mindenekfelett álló érdeke

A gyermekvédelmi törvény 2. §-a alapján agyermekek védelmét ellátó

– helyi önkormányzatok,

– gyámhivatalok,

– bíróságok,

– rendőrség,

– ügyészség,

– pártfogó felügyelői szolgálat,

– más szervezetek és személyek (így a fenntartó típusától függetlenül az óvodák és az óvodapedagógusok),

– a törvény alkalmazása során a gyermek mindenekfelett álló érdekét figyelembe véve, a törvényben elismert jogait biztosítva kötelesek eljárni.

A gyermeki jogok védelme munkaköri kötelesség

A fenti alapelvhez kapcsolódva a gyermekvédelmi törvény 11. §-a kimondja, hogya gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy – így valamennyi óvoda és óvodapedagógus – kötelessége, aki a gyermek nevelésével, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik.

A gyermek bántalmazása elleni védelem

Külön kiemeli a jogszabály a gyermek bántalmazással szembeni védelmének biztosítását. Ennek a jognak az érvényesítése érdekében a gyermek számára gyermekjóléti alapellátást vagy gyermekvédelmi szakellátást biztosító, továbbá a gyermek törvényes képviseletének ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozó szervek és személyek a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter által jóváhagyott egységes elvek és módszertan alkalmazásával kötelesek eljárni.

A gyermekjogi képviselő szerepe

A gyermeki jogok védelmének egyik fontos szereplője a gyermekjogi képviselő, aki alapvetően a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek törvényben meghatározott jogainak védelmét látja el, ennek keretében segíti a gyermeket

– jogai megismerésében és

– érvényesítésében, valamint

– kötelességei megismerésében és

– teljesítésében.

A gyermekjogi képviselő kiemelt figyelmet fordít a különleges vagy speciális ellátást igénylő gyermek védelmére.

A gyermekjogi képviselő

– segíti a gyermeket az állapotának megfelelő ellátáshoz való hozzájutásban, a gyermekjóléti szolgálat esetmegbeszélésén, illetve a gyámhatóság által tartott tárgyaláson az ezzel kapcsolatos megjegyzések, kérdések megfogalmazásában,

– eljár a gyermek szülője vagy más törvényes képviselője felkérése alapján,

– a gyámhatóság kirendelése alapján képviseli a gyermeket a nevelési felügyelettel kapcsolatos eljárásban,

– jogsértések észlelése esetén javaslatot tehet gyermekvédelmi igazgatási bírság kiszabására, a jogsértés jövőbeni előfordulásának megelőzése érdekében az érintettek között, szükség szerint szakértők bevonásával, egyeztető megbeszélés tartására a gyámhatóságnak, a jogsértő személy továbbképzésére a fenntartónak.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a gyermekjogi képviselő figyelemmel kíséri az óvodában folyó gyermekvédelemmel kapcsolatos tevékenységet, szükség esetén segíti a gyermeki jogok érvényesülését. Ennek keretében a gyermekjogi képviselő indokolt esetben

– megkeresi az óvoda fenntartóját, illetve szükség szerint

– a gyermek érdekében a gyámhatóságnál eljárást kezdeményez.

A gyermekvédelmi jelzőrendszer

A gyermeki jogok érvényre juttatása érdekében a gyermekvédelmi törvény külön is rendelkezik az észlelő- és jelzőrendszer gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatairól. A gyermekvédelmi törvény 17. § (1) bekezdése értelmében a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot látnak el – többek között – a köznevelési intézmények, így az óvodák is. A törvény egyértelmű kötelezettséget ró a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaira. Rögzíti, hogy amennyiben a jelzőrendszeri tagok

– tevékenységük során

– a gyermek veszélyeztetettségére utaló információ birtokába jutnak, azt

– mérlegelés nélkül kötelesek jelezni

– a területileg illetékes család- és gyermekjóléti szolgáltató felé, továbbá

– a gyermek életét, testi épségét súlyosan veszélyeztető helyzetben

– haladéktalanul hatósági intézkedést kell kezdeményezniük a gyermek védelme érdekében.

A jelzésre irányuló kötelezettség és annak szankciói mellett nagyon fontos kiemelni, hogy a gyermekvédelmi törvényben nevesített jelzőrendszeri tagok számára folyamatos és rendszerszintű együttműködési kötelezettséget írnak elő az ágazati jogszabályok.

A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet (a továbbiakban: miniszteri rendelet) 129. § (2) bekezdése alapján az óvoda közreműködik a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzésében és megszüntetésében, ennek során együttműködik

– a gyermekjóléti szolgálattal,

– a gyermekjogi képviselővel, valamint

– a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó más személyekkel, intézményekkel és hatóságokkal.

Az együttműködés formáját és módját az intézményi szervezeti és működési szabályzatban kell rögzíteni. A miniszteri rendelet 4. § (1) bekezdés i) pontja szerint az óvoda szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni

– a külső kapcsolatok rendszerét,

– formáját és

– módját, beleértve

• a pedagógiai szakszolgálatokkal,
• a pedagógiai szakmai szolgálatokkal,
• a gyermekjóléti szolgálattal, valamint
• az iskola-egészségügyi ellátást biztosító egészségügyi szolgáltatóval való kapcsolattartást.

 A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó novemberi számában.