A cukorbetegség mint „felvételt kizáró ok”

Az Alaptörvényben megfogalmazott művelődéshez való alapvető jog magában foglalja az óvodai neveléshez való jogot, miután a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: köznevelésről szóló törvény) kimondja, hogy a nevelésben-oktatásban való részvételhez mindenkinek – így a cukorbetegségben szenvedő gyermeknek – is joga van. A cukorbetegségben – mint krónikus betegségben – szenvedő gyermek óvodai jogviszonyának létesítésére tehát nincs speciális (korlátozó) jogszabály. A köznevelésről szóló törvény 45. § (1) bekezdése értelmében Magyarországon – a törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles is intézményes nevelésben-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. Az óvodai jogviszony létesítése a köznevelésről szóló törvény 8. § (1) bekezdése, valamint 49–50. §-ának garanciális rendelkezései alapján a gyermek életkorához, lakóhelyéhez, illetve óvoda esetében a szülő munkahelyéhez tartozó felvételi körzethez köthető, nem a gyermek egészségi állapotához.  

A beteg gyermek távolmaradását a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet (a továbbiakban: miniszteri rendelet) 51. § (1) bekezdése szabályozza. Ez alapján a beteg gyermek az orvos által meghatározott időszakban nem látogathatja a nevelési-oktatási intézményt. Ha a pedagógus megítélése szerint a gyermek beteg, gondoskodnia kell a többi gyermektől való elkülönítéséről, és kiskorú gyermek esetén a lehető legrövidebb időn belül értesítenie kell a gyermek szüleit. Azt, hogy a gyermek ismét egészséges, és látogathatja a nevelési-oktatási intézményt, részt vehet a foglalkozásokon, orvosnak kell igazolnia. Az igazolásnak tartalmaznia kell a betegség miatt bekövetkezett távollét pontos időtartamát is. A gyermek óvodai mulasztása igazolt, ha a gyermek beteg volt, és azt a házirendben meghatározottak szerint a szülő igazolja.

A fentiek alapján az a krónikus beteg gyermek, akinek az orvos igazolja, hogy egészségügyi szempontból közösségbe járhat, nem zárható ki az óvodai felvételből, a nevelésben-oktatában való részvételből. Amennyiben ez történik, az óvodai felvétel elutasítása a köznevelési szabályok megsértésén túlmenően az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetést is megvalósíthatja.

Az egyenlő bánásmód sérelme

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: egyenlő bánásmód törvény) az, amelyre épül a köznevelésről szóló törvény 1. § (2) bekezdésében foglalt alapelv, amely rögzíti, hogy a köznevelés egészét
– a tudás,
– az igazságosság,
– a rend,
– a szabadság,
– a méltányosság,
– a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei mellett
– az egyenlő bánásmód, valamint
– a fenntartható fejlődésre és
– az egészséges életmódra nevelés határozzák meg.

Az egyenlő bánásmód követelménye alapján tehát a köznevelésben minden gyermeknek joga, hogy vele összehasonlítható helyzetben levő más gyermekekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban.

Az egyenlő bánásmód törvény alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés (adott esetben a felvétel elutasítása), amelynek eredményeként a gyermek vagy gyermekcsoport valós vagy vélt – többek között – egészségi állapota miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő gyermek vagy gyermekcsoport részesül, részesült vagy részesülne. A közvetlen hátrányos megkülönböztetés lényege tehát, hogy egy gyermek egy másik gyermekhez képest – egy hasonló helyzetben – kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni az egészségi állapota alapján.

A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó szeptemberi számában.