Megtaláljuk a karácsonyi meglepetéseket, megtanuljuk azok használatát. Beszélgetünk az otthoni élményekről, és közben persze jár a kezünk, lábunk: sokan festünk egy papírra, körtáncokat járunk, terepasztalokat készítünk, építményeket hozunk létre, és olyan játékokat kezdeményezünk, ahol egymásra kell figyelni, egymást kell segíteni, és így napok alatt ismét egymásra hangolódunk. Ezekben a napokban újra előkerülnek az év elejét is megkönnyítő, kapcsolatteremtő játékok, az egymás felismerését segítők, a bizalomjátékok és a két nagy kedvenc: a botelkapó és az ölelő kör.

A botelkapó játék szabálya nagyon egyszerű. Egy hosszú bottal, amely legalább másfél méter magas, középre áll valaki, a többiek pedig nagy körben körbeállják. A középen álló szemkontaktust teremt azzal, aki felé el fogja engedni a botot, és amikor ez megtörtént, elengedi. Akinek küldi, annak el kell kapnia azt, még mielőtt a földre esne.

Az ölelő köris ugyanúgy kezdődik, mint az előző játék, azzal a különbséggel, hogy a középen álló szemkontaktussal és mozdulatokkal, de hang nélkül magához csalogat valakit, akivel össze kell ölelkeznie, és addig kell ezt a testhelyzetet megtartaniuk, ameddig mind a ketten jól érzik magukat a szoros kapcsolatban. (Milyen egyszerűnek tűnik ez a játék, pedig bizony sok-sok ismétlés kell ahhoz, hogy valóban mindenkinek örömöt okozzon, mert van, akinek nehezen megy, hogy a személyes terébe engedje a másikat, de egy idő után már mindenki el kezdi érezni, ahogy „árad a szeretet” egymás felé.

Készítsünk egy-egy kalapot előre vagy a gyerekekkel együtt!

Fontos elem, hogy mindegyiken jelenjen meg az óra úgy, hogy 1-től 12-ig mutatja az egész órákat, és hogy mindegyikből két darab készüljön!

Az elkészült kalapokkal már játszhatunk is:

− Első variáció, ha páratlanul lennénk: egy jól körülhatárolt helyre letesszük az összes kalapot, majd háromra mindenkinek fel kell vennie egyet, és meg kell találnia a párját (akinek az órája ugyanannyit mutat, mint az övé.) Aki kalap nélkül marad, az lesz a kalaplopó (fogó), és a célja az, hogy elcsenje valakinek a kalapját. Akinek a kalapját megszerzi, annak a helyébe áll, és a kalaptalan lesz az új fogó. Fontos szabály: a párok futás közben nem engedhetik el egymás kezét!

− Második variáció, ha párban vagyunk: a gyerekek választanak egy kalapot, majd szaladgálnak a megadott térben. Előre meghatározott jelre párt keresnek, és elvégzik a játékvezető által kitalált feladatot (például megfogják egymás kezét, leguggolnak, felállnak és így tovább). A feladat végrehajtása után elmondják a következő mondókát: két, illetve egy, esetleg keresztezett kéz összeütésével:

„Ecc, pecc, bejöhetsz, a barátom te lehetsz!

Egyet, kettőt tapsolunk, aztán tovább szaladunk!”

(Végül kalapot cserélve szétválnak, és tovább futnak.)

A cikket teljes egészében elolvashatja az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó aktuális számában.