Játék és tanulás
Az óvodáskor alaptevékenysége a játék. Ennek minőségével függ össze minden egyéb − nem a játszás képességével összefüggő − fejlődés. A játék spontán, szabad cselekvés, nem cél, hanem eredményorientált. A tanulás − sőt, a fejlesztőjáték is – feladat, ami célorientált. Készségek és képességek, funkciók és részfunkciók, ismeretek és tudás, amelyek fejlesztése a fejlődést biztosítja. Az óvodában mindkét cselekvés megtalálható, számos hasonlóság és különbözőség jellemzi őket.
Felmerülhet a kérdés: mi van előbb, a játék vagy a tanulás. Erre a kérdésre nem lehet jól válaszolni. Ha azt nézzük, hogy a kicsi gyerek szabadon játszik, majd később irányított módon tanul, akkor nyilvánvaló, hogy a játék előbb válik sajátjává egy gyermeknek, mint a tanulás. Ha azonban azt vesszük a figyelmünk fókuszába, hogy a pici baba manipulációja az, ami által megtanul tájékozódni, és éppen a szenzomotoros tevékenysége által alakulnak ki a konstanciák (például: szín, alak, távolság, anyag), akkor mondhatjuk, hogy az első játék maga is tanulás. Tovább is elemezhető ez a kérdés: tanulás-e az, ha a szabad játék során a gyermek megtanul irányítani, ugyanakkor arra is képessé válik, hogy alkalmazkodjon, tehát az együttműködés alapszabályait éppen az önkéntes cselekvése folyamán sajátítja el.
Ha az óvoda és az iskola − nem egyformán, de azonos szemlélettel és súllyal − gondolkodik a játék és a tanulás összefüggéseiről, és ha mindkét intézmény hasonlóan szervezi meg a cselekvési lehetőségeket, akkor lényegében biztosítja az átmenetet, segíti annak zökkenőmentességét. Mindezek során felmerül a kérdés, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek mindkét tevékenységben fellelhetők, ezáltal fejlődnek és fejleszthetők is, illetve milyen módon van jelen az egyikben és a másikban? A kettő összefüggései tetten érhetők az alábbiakban: − érzelmi involváltságból halad a gyermek a külső irányíthatóságig, − jellemző mindkét cselekvésre a kreativitás, az alkotás, − folyamatosan alakul és alakítható a szocializáció, a társas kapcsolatok fejlődése, − megtapasztalja, majd tudatosítja az erkölcsi értékeket, kialakul a döntés képessége, − fejlődik a mozgása (kis-és nagy), − használja érzékszerveit, amelyek ezáltal fejlődnek, differenciálódik a percepció, − folyamatosan alakul a verbalitás és − az ahhoz kapcsolódó nonverbális kommunikáció is, − fejleszthetők és szabadon is fejlődnek az értelmi képességek és a tudás. A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó aktuális számában.
|