Közvetlen eredménye, hogy eltűnt a menzákon a só és cukortartó az étkező asztalokról, elindítva ezzel egészségkultúránk változását is. A sikeres változás egyik záloga a közoktatási intézményekben van, az által, hogy miképpen tudnak hozzájárulni a diákok egészségesebbé tételéhez, egészségkultúrájuk fejlesztéséhez. Ugyanis a só valóban eltűnt az iskolai menzákról, de az étkezést igénybe vevő diákok sajnos még elég sok iskolában „zsebben viszik” a menzára a sót, vagy iskolába menet vásárolják meg a cukros szénsavas üdítőket. Nem elég egy látványos fizikai korlátozás, az iskolákban a lényeges változásokhoz komplex, teljes körű egészségfejlesztési programot kell megismertetni, megvalósítani.

Az egészség megőrzése és védelme társadalmi felelősség, melynek egyik alapfeltétele a fizikai aktivitás fokozása a lakosság körében. Az egészséges, mozgásformákban gazdag életmód többek között a túlsúly, elhízás elleni küzdelem hatékony eszköze. Az aktív és egészséges életmódra nevelést, annak elterjesztését, a testmozgás népszerűsítését a magyar lakosság körében az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkársága kiemelt feladatának tartja, a jogi szabályozás mellett pedig számos intézkedéssel kívánja elősegíteni. Az egészséges életmódra nevelést a legfiatalabb korosztályoknál kell kezdeni, melynek egyik legfontosabb színterét az iskola adja. Mindezt figyelembe véve indultak meg olyan népegészségügyi törekvések, melyek a lakosság, kiemelten a gyermekek mozgás iránti elkötelezettségét kívánják javítani, így fejlesztve az egészségi állapotukat.

Az ifjúság-egészségügyi gondozás célja a kiskorúak harmonikus testi és lelki fejlődésének elősegítése. Az emberi erőforrások minisztere felhatalmazást kapott, hogy az oktatásért felelős miniszterrel és a sportpolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a közoktatási intézményekben történő TIE-re vonatkozó részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg (az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-ba, 2011 július 1-jei hatályba lépéssel beiktatott rendelkezés). Ennek során biztosítani kell a korcsoportokhoz igazodva a közoktatási intézményekben a teljes körű egészségfejlesztés (a továbbiakban: TIE) bevezetését és megvalósítását (42. §).

A TIE-re vonatkozó rendelkezések a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet) keretében kerültek újraszabályozásra.

TIE jellemzője:

• Figyelembe veszi a gyermekek, tanulók biológiai, társadalmi, életkori sajátosságait.
• Koordinált, nyomon követhető, mérhető, értékelhető módon kell megtervezni.

TIE célja:

• A nevelési-oktatási intézményben eltöltött időben minden gyermek részesüljön a teljes testi-lelki jóllétét, egészségét, egészségi állapotát hatékonyan fejlesztő, a nevelési-oktatási intézmény mindennapjaiban rendszerszerűen működő egészségfejlesztő tevékenységekben (128. §).

TIE folyamata

• Eredményeképpen a pedagógusok a nevelési-oktatási intézményben végzett tevékenységet, a helyi pedagógiai programot és szervezeti működést, a gyermek, a tanuló és a szülő részvételét a nevelési-oktatási intézmény életében úgy befolyásolják, hogy az a gyermek, a tanuló egészségi állapotának kedvező irányú változását idézze elő (128. §).

TIE-vel összefüggő feladatok, melyek különösen

• az egészséges táplálkozás,
• a mindennapos testnevelés, testmozgás,
• a testi és lelki egészség fejlesztése, a viselkedési függőségek, a szenvedélybetegségekhez vezető szerek fogyasztásának megelőzése,
• a bántalmazás és iskolai erőszak megelőzése,
• a baleset-megelőzés és elsősegélynyújtás,
• a személyi higiéné területe.

Ezért az iskoláknak mindennapos működésük során kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermek, a tanuló egészséghez, biztonsághoz való jogai alapján a TIE-vel összefüggő feladatokra, így a mindennapos testnevelés, testmozgás minél hatékonyabb elterjesztésére.

Az iskolai egészségfejlesztés (vagyis a tanulók egészséges életmódra nevelése) akkor hatékony, ha teljeskörű. Ez az alábbiak teljesülését jelenti:

1. Mindegyik fő egészség-kockázati tényezőt (egészségtelen táplálkozás, mozgásszegénység, a lelki egészség hiányosságai, egészségműveltség hiányosságai) befolyásolja.
2. Az iskola mindennapi életében folyamatosan és rendszeresen jelen van.
3. Az egészségfejlesztést megvalósító iskola minden tanulója részt vesz benne.
4. A teljes tantestület részt vesz benne (miközben az iskola összes nem-pedagógus dolgozója is segíti). A pedagógusok fő segítője az iskola egészségügyi szolgálat.
5. Bevonja a szülőket és az iskola közelében működő, erre alkalmas intézményeket és civil szervezeteket, valamint az iskola társadalmi környezetét, pl. a fenntartót is.

 A cikk teljes egészében elolvasható az Intézményvezetői Tanácsadó aktuális számában.