BELÉPÉS  
KAPCSOLATFELVÉTEL
 
MOBILAPP  
KIPRÓBÁLOM DÍJMENTESEN
Képességfejlesztés - népi játékokkal, tánccal
Az óvodapedagógusnak a gyermekek mozgásfejlesztésére több módszer, eszköz is a rendelkezésére áll. Az alábbiakban ötletekkel szolgálunk a játékos, táncos fejlesztéshez.

 

A népi játék, néptánc képességfejlesztő hatásairól a gyakorlatban

 

Porkolábné Dr. Balogh Katalin 1985-től végzett hároméves kutatása során a Kudarc nélkül az iskolában programjában, az énekes-táncos játékot a szöveg és a mozgás együttesével emelte be. Ezt később bővítette, és Dr. Balázsné Szűcs Judit és Szaitzné Gregorits Anna segítségével megszerkesztette a Komplex prevenciós óvodai programot, amelyben az egyik fejezet részletesen ír arról, hogy milyen képességeket fejleszt az énekes játék. A könyv tizenöt éves kutatói és óvodai gyakorlati munka eredményein és tapasztalatain alapszik.

 

Három nagy fejlesztési területet határozhatunk meg:

− mozgásfejlesztés,

− testséma fejlesztés,

− percepciófejlesztés.

 

A területek gyakorlatban való alkalmazásaa következő:

 

Mozgásfejlesztés

 

Nagymozgások fejlesztése

− Fizikai állóképesség,

− Fizikai aktivitás,

− Szellemi aktivizálódás,

− Gyermekek önbizalma,

− Járás-futás, ugrás, egyensúlyérzékelés.

 

 

A mozgásfejlesztés gyakorlati kivitelezése (járások, futások, ugrások) tempó-, ritmus és irányváltoztatással:

− Sétáltatók:

Felnőttel vagy nagyobb gyerekkel közös játék, a mondóka végén a leguggolás jó egyensúlyérzék fejlesztő gyakorlat. (Sétálunk, sétálunk…)

− Körjáték guggolással:

A lépés egyenletes, negyedes lüktetésének gyakorlása, a dal végén leguggolunk. Törekedjünk a mozdulatok esztétikus, pontos kialakítására is.(Gombolyag cérna…)

− Kifordulós körjátékok:

A sétát követően a kör középpontjával ellentétes irányba kell fordulnia annak, akinek a neve elhangzik (Kék selyemkendő…). Nehézségi fokot jelent, hogy a kör középpontjának háttal kell körben járni. Ezek a játékok előkészítik a tánc tanítását, mert megismerkedünk a mozdulatsorok páros lábbal történő lezárásának, ami gyakori a magyar néptáncokban.

− Vonulós játékok:

Az egyenletes lüktetésre járás a téri tájékozódást is fejleszti. Történhet:

  • csigavonalban,
  • kígyózó térformában sétával vagy futással,
  • kapus és kerülgetős játékokkal.

Itt már szétnyílik a körforma, láncban állva, kézfogással vonulnak a gyerekek.

− Csigavonalon haladás:

Azonos középpont körül vonulva közelítünk a középpont felé, majd ellentétes irányba fordulva távolodunk tőle. (Tekeredik a kígyó…, Süssünk, süssünk valamit…)

− Kapus játékok:

A vonulós játékok másik fajtája, itt már megjelenik a kaputartás, ami alatt láncban át kell bújni. Az átbújásnál a haladási irány ellentétesre vált. A gyerekek az átbújásnál kar alatti fordulást végeznek, ez a mozdulat megegyezik a forgatós táncaink mozdulataival, a karalatti forgatással.

− Futós játék (Tüzet viszek…, Túrót ettem…, Hogy a csibe, hogy… )

 

Ugrások

Az ugrás a test levegőbe lendítése, típusait az érkezés súlyhelyzete alapján különböztetjük meg: egyik lábról a másikra, egyik lábról ugyanarra a lábra, két lábról két lábra, egy lábról két lábra, két lábról egy lábra.

− Páros lábon ugrás:

A legelső megjelenési forma a gyerekeknél, hiszen a páros lábú támaszték a legbiztonságosabb az egyensúlyi helyzet megtartása szempontjából.

Az árokugró mondókáknál negyedes lüktetésre ugrunk, majd a mozdulatsort tovahaladó ugrással fejezzük be.(Széles árok…)

− Ugrálás páros lábon guggolva:

A szarkatánc nevű játékban guggolásban ugrálunk a dal negyedes lüktetésére, kihasználva a karok egyensúlyozó szerepét. A párok összekapaszkodásában megjelenő játék egymás súlypontjának elmozdulását és a páros viszonyok megérzését is lehetővé teszik.

− Egy lábról azonos lábra ugrás-szökdelés:

Fejlett koordináló képességet kíván, egyik lábról a súlyvétel, majd ugyanarra a lábra érkezés. A szökdécselés a kicsiknél a felszabadult jókedv velejárója, az öröm kifejezése. Az ugrásnak ezzel a formájával a térben is haladhatunk. (Fussunk, szaladjunk…)

− Páros szökellő:

Párban játszva, keresztkézfogással negyedes lüktetésre haladunk előre (súlyvétel, ugrás), majd végszóra leguggolnak, vagy ellentétes irányba félfordulatot tesznek. A végszóra történő mozdulat egy lábról indul, és páros lábon fejeződik be. A játékhoz tartozik, hogy befejezésekor váratlanul kibillentik egymást az egyensúlyukból, nem maradnak talpon. Ezt felszabadult nevetés, sikongatás kíséri, ami a játék lényege.

− Ugróiskolák:

Számtalan variációja lehetséges, a sántikálás, a rézsút és oldalirányú ugrásokat gyakoroltató, a keresztezett lábú ugrásokkal nehezített. Dobókővel játsszuk.

 

Az egyensúlyérzék fejlesztése

 

Egyensúlyérzék és ritmusérzék szoros kapcsolatban állnak egymással. A kisgyermekkor hintáztató, höcögtető, lovagoltató mondókás játékait szívesen alkalmazzuk, főként a befogadás időszakában, amikor igényli, hogy csak vele, testkontaktusban játsszon a felnőtt. Ez a mozgásforma az egyensúlyérzék fejlesztésén túl az egyenletes lüktetés gyakorlására, a testrészek megismerésére is kiválóan alkalmas (például: Hinta palinta…, Hóc, hóc, katona…, Egy bárány alma…, Zsipp-zsupp…, Gólya viszi a fiát…).

 

A gyermekek az egyensúlyérzék fejlődésével párhuzamosan érzik meg a mozgás ritmusát, amely viszont visszahatva erősíti az egyensúlyérzéket. A három-négy éves korosztály számára kedvelt mozgásforma, pl. a fél lábon állás. Ilyenek a gólyás, békás fogójátékok, az „Erre csörög a dió” különféle módozatai.

 

A nagyobbak, a négy-öt évesek számára már a járásbiztonság kialakult, az ismert játékokkal az együttmozgást, együtt járást kell alakítanunk, ezzel erősítve az egyensúlyt.

A néptánc elemei jelen vannak, a zenére történő mozgásformák a lengető előkészítése, a cifra próbálgatása, a sarokkoppantások, höcögők, testfordulatok, az érintő járás, az ingás és forgás a már fejlettebb egyensúlyérzék miatt gyakorolható.

 

A hat-hét évesek számára az énekes játékok fejlett és esztétikus járásismeretet kívánnak. A járás ebben a korban nem más, mint a test ritmikus egyensúlyáthelyezése mozgás közben, amelyet mondókázva, énekelve kísérhetünk.

 

Az énekes játékok fajtái közül idetartoznak még a páros forgók (Túrót ettem…, Kocsit, kocsit komámasszony…), a guggolós körjátékok (Mit játszotok, lányok…, Egyél libám…), erősségi és ügyességi játékok (só-törés, talicskázás, kenyeres játék) különféle párválasztók (Csillag Boris…, Mély kútba tekintek…,, Hajlik a meggyfa…).

 

A forgásos és a testsúlyáthelyezős játékoknak is nagy szerepük van az egyensúlyérzék fejlesztésében, mivel a vesztibuláris rendszert kitartóan ingerli, illetve eredményesen fejleszti a mozgáskoordinációt. A vesztibuláris ingerlés történhet egyedüli és páros forgással (Túrót ettem…, Sika, sika komáasszony…, Kácsa, kácsa…), valamint hintázással, a testsúly-áthelyezése pedig láncszakító játékokkal ( például Adj király katonát…).

 

A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó aktuális számában.

2015-11-10
 
Írta: Vass Katalin
 
Rovat: fejlesztés

Szeretnék ilyen híreket kapni >>

TECHNIKAI SEGÍTSÉG
SZAKMAI SEGÍTSÉG
óvoda | óvodás gyermek | óvodai élet | óvodapedagógusok honlapja | óvodapedagógus alkalmassági vizsga | óvodapedagógus munkaköri leírása | óvodapedagógus portfólió | óvodapedagógus ponthatár | óvodai információk | óvodai cikkek | óvodai folyóirat | óvodai magazin| óvodai adminisztráció | letölthető anyagok | óvodai dokumentumok | óvodai portál | óvodai iratminták | óvodai módszertár | óvodavezető portál | óvónők szakmai weboldala

Képességfejlesztés - népi játékokkal, tánccal

Technikai Segítség
Név:
E-mail:
Telefon:
Üzenet:
 
  Üzenet elküldése  
Szakmai Segítség
Név:
E-mail:
Telefon:
Üzenet:
 
  Üzenet elküldése  
Hírlevélre feliratkozás
Név:
Intézménynév:
E-mail:
Beosztás:
Telefon:
 
  OK  
Belépés
E-mail:
Jelszó:
 
  Belépés