Fontos tehát, hogy a gyermekek már az óvodában olyan, a későbbi életvezetéshez szükséges eszköztár alapjait ismerhessék meg és alkalmazhassák, amelyek később megvédik őket az életük nehezebb időszakaiban, és nem érzik szükségét pótszerek használatának.

Az neveléstörténeti dokumentumok igen gazdag tárháza foglalkozik a gyermeki fejlődést segítő tevékenységek tartalmával. Ezekből idézek olyan jellemző megállapításokat, amelyek hatással voltak a gyermekek életére. Próbálták segíteni a hiányok pótlását, a megfelelő fejlesztési lehetőségek megteremtését. Az 1800-as években a kisgyerekek részére menhelyeket létesítettek, ahol az érzelmi nevelésre is gondot fordítottak. Törekedtek arra, hogy kellemes formában kerüljön sor a kisgyerekek foglalkoztatására. Mindenekelőtt pedig a testüket és lelküket minden káros behatástól igyekeztek megóvni.

 „… az egész gyermek úgy vétetik, amint van, nem, mint lennie kell… csak ápoltatik és fejtetik, …testi épségére, erősülésére és ügyességére fő gond fordíttatik, …szívképzés” –olvasható a kisdedóvóképzői tananyagban. A tolnai kisdedóvó intézetben hangsúlyt kapott az a nevelési elv, hogy nem szabad túlirányítottan fejleszteni.  „… minden erőltetett mesterkélés vagy kort haladó rászorítás nélkül, egyedül a természet jegyzette úton és módon”−lehet tehát foglalkozni a kisgyerekkel az óvónak.

A következő megállapítások rámutatnak arra, hogy jeles elődeinknek mi volt fontos a nevelési folyamatokban kisgyermekkorban, kiemelten a kisdedóvói képzés folyamatában.  

− A kisdedóvó intézet nem iskola(Ney Ferenc, 1855),

− gyönyört kell lelnie a kisdednek élete első éveiben a játékrévén (Ney Ferenc, 1855),  

− munkafoglalkozások  (Peres Sándor, 1900),  

− közösségben tevékenykednek (Peres  Sándor, 1900),

− a játék korlátlan szabadság  (Balla Károly, 1911).

Ezek az elvek, amelyek az óvóképzés dokumentumaiban és a Kisdednevelés című folyóiratban megjelent cikkekben olvashatók, azt mutatják, hogy jól ismerték a jeles elődök a kisgyermekkel való bánásmód speciális oldalait. Tudták, hogy mi lehet eredményes a nevelési folyamatokban. Kiemelten foglalkoztak a játék speciális és fontos szerepével. 

A Kisdednevelés című folyóirat1879 óta jelen volt − kétszeri kényszerszünet (1920−1924 és 1944−1947) ellenére − a magyar óvodák életében, amelynek tartalma hű képet ad az akkori időszak tartalmi, irányítási munkájáról. A századforduló eseményei az 1900-as évek első évtizedeiben változásokat hozott a tanulási folyamatokban, a kis-gyermekek nevelésében. A gyermektanulmányi mozgalom hatásai, Montessori nevelés elvei valamint a társadalmi változások hatásai kiolvashatók a cikkekből, beszámolókból

A VII. egyetemes tanítógyűlésről készült beszámolóban olvasható a következő határozati javaslat, amely hét pontban fogalmaz meg ajánlásokat. A harmadik pont az egyéni bánásmódra helyezi a hangsúlyt, az ötödik és hatodik pont tartalmazza az értelmi nevelés fontosságát, valamint az elemi iskolai oktatás alapjainak lefektetését.

A felnőtt élet sikeres életvitelének megvalósításához szükség volt néhány alapkészség elsajátítására, tehát az óvodai nevelésben helyet kapott – különösen a két világháború idején

− az írás,

− a számolás és

− az olvasási alapkészségek elemeinek megtanítása is.

 A cikk teljes terjedelmében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadócímű folyóirat aktuális számában.