Az adventi időszak az év legszebb időszaka, amit áthat a várakozás és a készülődés. A nyár után a természet is visszahúzódik, a korai sötétedéssel nekünk is lehetőségünk adódik a visszavonulásra, elmélkedésre, önmagunk vizsgálatára, szeretteinkkel való kapcsolatunk átgondolására, egy jobb, egy magasabb minőségi szintre való emelésére. Decemberben az év legsötétebb időszakában egy csillag gyúlt az égen, amely a hitet és az újrakezdés/ a megújulás lehetőségét adta nekünk. De megújulni csak az tud, aki az adventi időszak alatt tudatosan iskolázza lelkét, rendet tesz önmagában, a kapcsolataiban, és békével fogadja el azt, amit az élet szánt neki.

Az ünnepi készülődésbe nem csak az tartozik bele, hogy kitakarítjuk a házat, finom ételeket főzünk, ajándékot veszünk. A lelkünket is ünnepi díszbe kell öltöztetnünk, az ünnepet elsődlegesen belsőnkben kell megélnünk, magunkévá tennünk az ünnep meghittségét.

A gyermek utánzására építve, mi is tegyük fel magunknak a kérdést:

− Hogyan éljük meg az ünnepet, és

− Hogyan, és főleg mit közvetítsünk a gyermek felé?

− Milyen modell vagyok én a gyermek számára?

A pedagógusok átélése, érzelmi állapota segítheti nemcsak a gyermekek érzelmi intelligenciájának a fejlődését, hanem a szülők és az egész család lelki életének a fejlődését is.

A családoknak, a szülőknek is szükségük van arra, hogy megtanuljanak ünnepet teremteni és ünnepelni. Ebben a legtöbb segítséget az óvodában mintaadással és bevonással nyújthatjuk.

Advent első vasárnapja előtti pénteken óvodánkban a szülőkkel közösen az adventi időszak kezdeteként, kézműves munkadélutánt szervezünk. Célunk ezzel, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy a szülők minőségi időt tölthessenek gyermekeikkel, hiszen Pedagógiai Programunkban is elköteleztük magunkat a családok bevonása iránt. Tapasztalataink alapján a szülők kérik, igénylik és várják ezt a programot, ahol egyrészt ajándékötleteket kaphatnak, új technikákat próbálhatnak ki. Mindezek mellett együtt barkácsolhatnak gyermekükkel, és közben segítjük a szülő-gyermek közötti kommunikációt, illetve a kapcsolat tovább gazdagodhat, mélyülhet az óvoda dolgozóival is.

A csoportokban az óvodapedagógusok különböző tevékenységekkel várják a gyerekeket és szüleiket, például

− mézeskalácssütés,

− cserépangyalka-,

− adventi koszorú és

− kopogtatókészítés,

− mécsesdíszítés,

− gyertyaöntés.

Itt készítjük el közösen a csoportok adventi koszorúját is. Az óvodát is adventi díszbe öltöztetjük, amelyet az ünnep felé haladva folyamatosan bővítünk. Minden csoport apraja-nagyja átéli a várakozás örömét, miközben folyik az ünnepi készülődés. Mindennap − szemléletesen is − egy kicsivel közelebb jutunk az ünnephez az adventi naptár nyitásával (felnőtteknek az aulában napi idézetekkel), a közös teázással, a napi szintű kézműveskedéssel, a meghitt gyertyafényes beszélgetésekkel.

Az óvodapedagógusok szorgalmasan böngészik a katalógusokat, az internetet, amelyek segítségével még több ötlettel és kreativitással fűszerezik ezt az időszakot.

A csoportokban minden hétfőn meggyújtjuk az aktuális számú adventi koszorú gyertyáját. Reggel 8 órakor a szülőket is szeretettel várjuk a gyertyagyújtásra és egy adventi dal közös eléneklésére. Így a szülőknek is mintát adhatunk az ünneplés óvodai hangulatából.

Ebben az időszakban különös varázst teremtünk a meséléssel is. Igyekszünk megigézni a karácsonyt, és a várakozáshoz illő mesékkel, versekkel, történetekkel megismertetni gyermekeinket. Gondolunk a távoli országból származó kisgyermekekre is, akiknek szülei tudnak ebben leginkább segíteni, a leghitelesebb információval szolgálni.

Kedvenc elfoglaltságaink közé tartoznak például

− Mikulásváró versek, mesék, énekek megismerése, hallgatása és tanulása;

− Lucázás, Luca-búza ültetése, kotyolás;

− Aszalt gyümölcsök készítése;

− Sütőtök, mézes puszedli sütése;

− Ajándékkészítés szülőknek, nagyszülőknek;

− Ajándékgyűjtés a Mikulás-gyárba;

− Közös óvodai karácsony;

− Csoportkarácsony – a szülők igényének, elvárásának, szokásainak megfelelően.

Az ünnepi időszak első állomása a Mikulásvárás. Mikulás alakja méltóságteljes, nem értékel, nem ítélkezik, csak szembesít.

„Ajándéka nem az arany nem is hamis földi kincs,

szeretetet víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs.”

Luca napkor Luca-búzát ültetünk, amit karácsonyra a gyerekek hazavisznek. A fa díszítésére is gondolva narancsból, citromból, almából aszalt gyümölcsöt készítünk, persze jólesik közben a kóstolgatás is. Sütőtököt és puszedlit is sütünk egy-egy nagyi vagy anyuka bevonásával, miközben átjárja a fahéj, szegfűszeg illata az egész óvoda épületét.

A kertünkből szedett gyógynövényekből meleg teát főzünk egy-egy csípős levegőjű nap után, amit még az is jóízűen kortyolgat, megkóstol, aki soha nem ivott ilyet előzőleg.

Nem feledkezünk meg a családnak szánt meglepetésről sem. A gyermekek koruknak, fejlettségüknek megfelelően örömmel készítenek apró, jelképes ajándékot szüleiknek, testvéreiknek, esetleg nagyszüleiknek.

.

A cipődoboznyi ajándékgyűjtéssel arra neveljük gyermekeinket, hogy megérezzék/megtanulják: „adni jó”. Természetessé válik számukra, hogy szükséges a rászorulókon segíteni. Ilyenkor egy-egy játékot, könyvet hoznak, amelyet az óvodapedagógusok, szülők segítségével csoportonként egy-két dobozba elcsomagolnak, és néhányan elviszik a Mikulás-gyárba.

Az óvodai karácsonyra minden csoport egybegyűlik az emelet legnagyobb termében, ahol az adventi koszorú gyertyáit meggyújtjuk, és a nagyobbak előadják a bethlehemes játékot.

A cikk teljes terjedelmében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó című folyóirat aktuális számában.