A gyermekek számára a rajzolás az óvodai élet impulzív, spontán és egyben igen hasznos tevékenysége, amelynek fontos szerepe van

− az élményfeldolgozásban,

− a feszültség levezetésben,

− az írás(tanulás) előkészítésében.

Rajzolás közben a kéz izomzata, izületei erősödnek, a szem-kéz koordinációja összehangoltabbá válik, biztosabbá válik a ceruzafogás. A különböző életkorokban készült emberrajz összehasonlításával mérhető a gyermekek értelmi fejlődése. A testséma tudatosság alakulása, a részletesség és a kidolgozottság mutatja, milyen szinten áll egy gyermek.

A kisgyermekek ábrázoló tevékenysége már nagyon korai szakaszban, 1,5 éves kor körül megjelenhet, ám ez tudatosnak nem mondható. A világ felfedezése közben rátalál a rajzeszközökre, amelyeket több érzékszervével is megtapasztal, marokra fogott ceruzával, krétával nyomot hagy a világban. Az első firkáknak nem az alkotás, hanem maga a mozgás öröme (funkcióöröm) az ösztönzője. A firkálás, a kusza vonalak alkotása örömmel tölti el, ezt nap-nap után gyakorolja, sokszor olyan helyen is, ahol nem szabadna…

A firka megelőzi a beszédet, ezért a személyiség első lenyomatának lehet tekinteni.

Az ezzel a területtel foglalkozó kutatók többféle módon határozzák meg a firkák osztályozását, amely a gyermekek fejlődésének nyomon követését segíti. A legismertebb ezek közül Helga Eng és Cyril Burt osztályozása.

Helga Eng három firkaformát

− lengővonalas firka,

− körvonalas firka,

− különböző formák,

és a papíron való nyomhagyás szerint szintén három fajtát különböztet meg:

− tömbfirkálást (sűrű tömegben a papír közepén),

− szétszórt firkálást (az egész papíron szétszórva, egyes vonalak az előtérben),

− elszigetelt, különálló firkálást (egyes vonalak, formák rajzolása, ismétlése).

A Burt szerinti felosztás már négyféle firkát jelöl:

− szándék nélküli firka (mozgás szerint: tiszta izommozgásból, elsősorban vállból, rendszerint jobbról-balra),

− szándékos firka (a gyermek firkájának alkalmi nevet ad),

− utánzó firka (mozgás szerint: izommozgás csuklóból történik, és jelentkezik az ujjakra koncentrálódó mozgás),

− lokalizált firka (a gyermek megkísérli egy tárgy bizonyos részeit megjeleníteni, jellemzője a növekvő vizuális kontroll).[1]

Egy másfajta megközelítés a firkakorszakot 1−4 év között határozza meg, ami a képalkotó szakasszal zárul:

− firkakorszak (1−4 év):

• alapfirkák (1,5−2 év), célja a funkciógyakorlás,
• motívumszakasz (2 év körül),
• formaszakasz (2−3 év körül),
• kompozíciós szakasz (4 év körül),

− képalkotó szakasz (3,5−5 év körül).

− Alapfirkák időszaka (körülbelül 1−1,5 év):

• Körülbelül az 1 éves kor körüli rajzolás tartozik ide, amikor a gyermekek tevékenységük közben máshova figyelnek, vállból rajzolnak, és a mozgás öröme a fontos számukra.
• Viszont körülbelül 1,5 évesen már véletlenszerű nyomokat hagynak, amelyeket ismételnek, felfedezik, hogy nyomot tudnak hagyni a felületen.

− Motívum és formaszakasz (2−3 év):

• Körülbelül 2− 3 évesennagy mozdulatokkal rajzolnak, főként vízszintes és függőleges vonalakat hagynak a papíron. A lengővonalas, körfirka korszaka ez: emocionális tartalom és jelentés nélkül, csak elhatárolja a formát. A zárt firkák időszaka egybeesik az én-tudat kialakulásával, azt reprezentálják a környezet felé, hogy „én vagyok, minden másoktól és mástól különálló egész”. Jellemző a két firka összekapcsolása (diagramok), valamint három vagy több firka összekapcsolása, az alapfirkák kombinálása, úgynevezett kombinátumok létrehozása.
• Körülbelül 3−3,5 évesen kérdésre már megnevezik, mit rajzolnak, felismerik, hogy a nyomhagyás jelent valamit, hogy ok-okozati összefüggés van a vonal és a rajzeszköz között. Ám ezek a megnevezések asszociatívak, önkényesen változnak, attól függően, milyen érzelmek, intuíciók dominálnak, illetve még nem kapcsolódnak a rajz tartalmához. Erre az időre a gyerekek az összes firkaalakzatot használják. Firkáikban sok ősi jel – őskör, mandalaforma – megjelenik, amelyből később a Nap motívuma is kialakul. A körforma megjelenése jelentős lépés, hiszen az emberábrázolásban ez mérföldkő (a körformák összekapcsolásával összetett alakzatokat, napformát, emberalakot rajzolnak).
• A gyermekek körülbelül 3,5 évesen már céltudatosan ábrázolnak, kérdés nélkül megfogalmazzák, hogy mit rajzolnak. Rajzaikban az alakok és a tárgyak még nem minden esetben ismerhetőek fel, de már összekapcsolják a vonalak végét, azaz zárt alakzatokat is létre tudnak hozni.

− Kompozíciós szakasz (körülbelül 4 év):

Körülbelül 4 évesen képesek egyszerű formákat rajzolni, azonban ezekre a formákra az aránytalanság és az áttetszőség a jellemző, valamint az, hogy továbbra is érzelmeik és hangulataik dominálnak (érzelmi vezéreltség) ábrázoló tevékenységükben. Létre tudnak hozni bonyolultabb formákat is, amelyek begyakorolt diagramokból és kombinációkból alakulnak ki. (Kellog ezt aggregátumoknak nevezi, amelyek többsége már képalkotás.)

−Képalkotó szakasz (körülbelül 3,5−5 év):

Ez a szakasz leginkább az emberi figura ábrázolásának fejlődésén követhető nyomon. Megjelenik az ovális formájú diagram és egyéb alapfirkák, amiket „arc-aggregátum”-nak is nevezünk.

Az emberi alak rajzolásának fejlődésében a következő szakaszokat különböztetjük meg:

− „fejes-lábas” figura

− vonalséma

− körvonalséma

− kevertprofilos-séma

− teljes profil

− jelenségszerű ábrázolás.

− „Fejes-lábas” figura:

Körülbelül 4 éves kor körül a gyermekrajzokon általában egy nagy kör látható, amit fejnek rajzolnak, ehhez pálcikaszerű vonalakkal kapcsolódnak a lábak és a karok. Az arcon megtalálhatóak a szemek, a száj, felfedezhető a haj, amely a fej körvonalára nem simul rá, hézag van közte. Ritkán ábrázolják a fület és az orrot. Mindig szembe nézetből rajzolnak.

− Vonalséma:

A gyermek a törzshöz a végtagokat egy-egy vonallal kapcsolja, a fej és törzs elkülönül. A végtagok vékonyak. Az arcon megjelenik a szemek és a száj mellett az orr, amit általában egy ponttal vagy körrel jeleznek.

− Körvonalséma:

A gyermekek a végtagokat − a fejhez és törzshöz hasonlóan − körvonallal jelenítik meg, az arc és a ruha részleteit is ábrázolják.

− Kevertprofilos-séma:

Ebben a rajzolási módban a gyermekek legtöbbször az orrot profilból, az arcot pedig szemből ábrázolják, tehát itt mindkét szem látszik. A téri forma síkban való ábrázolását még nem tudják megoldani, ami nehézséget okoz számukra.

− Teljes profil:

A fejet profilból rajzolják, de a test, a végtagok részben szemből láthatóak.

− Jelenségszerű ábrázolás:

Óvodáskorban, körülbelül 8 éves kor alatt nagyon ritka. A részletek ekkor már kidolgozottak, a ruha pontos visszaadására, élethű megjelenítésére is törekednek.

A kisgyermekek rajzainak színvonalából lehet következtetni az értelmi képességeik fejlettségére is. Így például a Goodenough-teszt „Rajzolj egy embert” instrukciója elsősorban az intellektuális erőket aktivizálja. A teszt segítségével kellő információt kapunk többek között az ember- és mozgásábrázolás fejlődéséről is. (De az igaz, hogy a gyermek sokkal több ismerettel rendelkezik az emberi testről, mint amennyit rajzaiban megjeleníteni képes.) Az ember- és mozgásábrázolás fejlődésének is megvannak az egyes életkorhoz kötött szakaszai, amelyek az alábbiak:

− mozgásjelzés nélküli figura (körülbelül 3−4 év: a cselekvést még kezdetleges formában sem képesek érzékeltetni, jellemzője az aranytalanság. Például a három szem, három láb, sok arc, körülbelül öt-hat testrész ábrázolása),

− „merev mozgású” alak, kimerevített gesztusokkal (kb. 5 év: jellemzője általában a nyitott törzs, a nagyított gombsor, ruházat, szociális mezőhöz való tartozás, körülbelül hét testrész ábrázolása),

− ízületben mozgó alak, behajlított könyökkel és térddel (körülbelül a 6. évtől megjelenik az ülő, guggoló, térdelő, fekvő ember, eleinte torzítottan, körülbelül kilenc testrész ábrázolása),

− mindenütt mozgó alak (iskoláskortól, 11 éves kor körül csak a 30−40 százalékuk képes helyes mozgásábrázolásra, körülbelül 10−15 testrész ábrázolása).

− Körülbelül 4−7 éves kor között a gyermekek realisztikusan ábrázolnak, gyakran elmondják vagy elmesélik rajzolás közben a rajzaik eseményeit. A színválasztást érzelmeik szintén erősen befolyásolják. Rajzaikra a kusza elhelyezés jellemző. Intenzíven jelenik meg az ábrázolás szándéka. Ebben a korban a rajzok főbb ismérvei:

• juxtapozíció (az irányok véletlenszerűek, a tárgyaknak és a dolgoknak nincs meg a felnőtt által látott szemléletes rendje; az egymáshoz nem kapcsolódó elemek azonban a gyermek számára a figura megfelelő ábrázolását jelentik),
• transparencia (átlátszóság),
• szubjektív, érzelmi alapú arányok és színezés,
• szalagszerű ábrázolás (kiterített, egymás fölé sorolt terek, időben egymást követő események),
• ideovizuális – képzeletvezérelt − ábrázolás (a gyermek nem a látványt, hanem a tárgyról alkotott elképzeléseit és tudását adja vissza).

− Körülbelül 7 éves kor után a gyermekek többségénél az emberek, tárgyak egy közös, általában egy vízszintes vonalon helyezkednek el. Szívesen rajzolják le a környezetükben fellelhető tárgyakat, amelyekhez érzelmi kapcsolat fűzi, vagy valamilyen szempontból fontos számukra. Ebben a szakaszban – formaszakasz vége, kompozíciós szakasz vége – ezért elsők között jelenik meg a házrajz, mivel ez pszichésen az érzelmi biztonságot, védettséget jeleníti meg számukra.

− A házrajz fejlődésének általános szakaszai:

• egy alul nyitott félkörív (körülbelül 4 éves kor előtt: lóg a levegőben, benne esetleg található két ablak),
• egy fordított „U”-alak (körülbelül 4−5 éves korban: benne ajtó és ablak, tetején kémény (füst), formakifejezés),
• négyzetből és háromszögből álló (körülbelül 5 éves korban: perspektivikus ábrázolásmód, egyszerre látszik a homlokzat és két oldalfal, valamint a háromszög formájú tető, ablakok, függönyök, később ajtó),
• perspektivikus ábrázolás, díszítés (körülbelül 6 éves korban: biztos körvonalvezetés, a ház homlokzata és egy oldalfala látszik, a másik oldalt pedig egy éles függőleges vonal zárja, a háztető dőlése megfelelő, a ház alapja és a rajzlap párhuzamos, díszítésként ablakban virág, csengő).

A fent leírtak alapján látni lehet, hogy a kisgyermek fejlődésében kitüntetett szerepe van a rajzolásnak vagy az ábrázolásnak, ezért a gyermek ez irányú első érdeklődését az első pillanattól kezdve a szülőknek segíteni kell. Az óvodapedagógusok feladata erre felhívni a szülők figyelmét, az óvodába lépéstől pedig nyomon követni a gyermekek rajzfejlődését, érésüket, fejlettségüket tiszteletben tartva támogatni önkifejező készségüket, kreativitásukat. De az ábrázoló tevékenység nem korlátozódhat csupán a csoportszobára, mivel az udvaron való tartózkodás számos alkalmat és lehetőséget nyújt a tevékenység gyakorlására, fejlesztésére (homokba, földre bottal rajzolás, aszfaltrajz).

Irodalom

KÁRPÁTI Andrea: Firkák, formák figurák – a vizuális nyelv fejlődése a kisgyermekkortól a kamaszkorig. Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2004.

FEUER Mária: A gyermekrajz. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005.

COLE, M.− COLE, S. M.: Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris kiadó, 2001.

BOZA Erzsébet: Az óvodai vizuális nevelés módszertana. Budapest, BTE házi sokszorosító üzeme, 1998.

[1]Boza Erzsébet: Az óvodai vizuális nevelés módszertana. Budapest, BTE házi sokszorosító üzeme, 1998. p. 37.

(Folytatjuk.)

Szeretné a cikket teljes egészében elolvasni? A foglalkozásterv egésze elérhető az Óvodai vezetési és nevelési módszertani tanácsadó című folyóiratban!