Ének, zene, énekes játék, gyermektánc
„Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése.”
(Kodály Zoltán)
Zenehallgatás az élet kezdetén
Ugye valamennyien láttunk már állni alig tudó gyermeket, aki a pelenkás popsiját lelkesen, ütemesen rázni kezdi, amint meghallja az éneket, a zenét? Hát persze! Hiszen a gyermekek eleme a mozgás. A zene pedig szintén nem más, mint maga a mozgás. A zene MOZGÁS, a mozgás pedig az ÉLET. Amikor szemügyre veszünk egy kottát, az sem szól másról, mint a mozgásról. A zenén keresztül meghatározott hangokkal, hangsúlyokkal, ritmusokkal eljutunk egy olyan rendszerhez/szerkezethez, amely nagyon sokféle mozgást végez egy zárt térben. Igaz, a zene absztrakt szinten fejezi ki a mozgást (hangok mozgása), de a zenére való mozgás az emberi testnek is a mozgása. Mi történik ilyenkor? A két agyfélteke kapcsolódik össze: az érzelmeinkért felelős jobb és a racionalitásról szóló bal agyfélteke.
Kutatásokból ismert, hogy már az anyaméhben lévő magzatra − muzsikától függően − is hat a zene, amelynek segítségével különböző ingerek válthatók ki: megnyugszanak, vagy pont ellenkezőleg, rugdalózni kezdenek. A zenét hallgató magzatot születése után meg lehet nyugtatni a már hallott muzsikával, ezért nem mindegy, hogy az áldott állapotban lévő nő hallgat-e zenét, vagy nem, vagy ha igen, akkor milyet. Ajánlott a népzene, a színvonalas, klasszikus zene. Közismert tény, hogy amikor a kismama zenehallgatás közben énekel vagy táncol, aktivitását a magzat vesztibuláris rendszere érzékeli, és serkentőleg hat rá.
Azok a magzatok, akiknek sok, megfelelő zenei hangélményben volt részük, érzelmileg kiegyensúlyozottabbak lesznek és „vájt fülűekké” válnak. Bizonyított tény az is, hogy az anyai szívhang – az első és legfontosabb muzsika − pozitív hatást gyakorol a magzat auditív rendszerére, sőt később, a születést követően az anyai szívhang hallatán a babák sírása alábbhagy, vagy akár teljesen is megszűnik. Tehát ősi emlékképeink sejtjeinkben megőrződnek.
Manapság gyakran hallani az alábbi mondatokat: − „Fejleszteni kell a gyermek logikáját”, − „A matematika sokkal fontosabb, mint a zene”, − „Arra kell törekedni, hogy minél több ismeretet adjunk át a gyerekeknek”.
Miközben megfeledkezünk a kisgyermek érzelmi dominanciájáról. A „képzés” szavunkra asszociálva, a gyermek akkor „kép”-es a valóságot érzékelni, ha az fontos számára, azaz, ha az érzelmileg megérinti. Ilyenkor a jobb agyfélteke indukálja az érzelmi motiváltságot. Az érzelmi motiváció révén bevésődnek az ismeretek, és fenntartható az érdeklődés is.
Amennyiben nincs motiváltság, az ismeretek sem épülnek be. Az értelem a környezetből jövő ingerek és azok feldolgozása által fejlődik. Megállapítható, hogy a folyamatban nemcsak a jobb agyfélteke vesz részt, hanem szükség van a bal agyfélteke közbenjárására is, és a kettő összekapcsolódásával, összhangjával jön létre az egység, az EGÉSZ. (Folytatjuk.) Szeretné a cikket teljes egészében elolvasni? A foglalkozásterv egésze elérhető az Óvodai vezetési és nevelési módszertani tanácsadó című folyóiratban!
|