Legyen ünnep a lelkünkben is!

Nem titkolt célja az óvodáknak a személyes élmény, de annak megtapasztalásán túl hagyományaink megismertetése, valamint a közösségi élmény megélése is, hiszen a gyermekek különböző családokból, mikrokultúrákból kerülnek az óvodába. A gyermekek itt tapasztalják meg először, hogy ők egy közösség tagjai, egy óvodához, csoporthoz tartoznak. A közösséghez való tartozás élménye a családból hozott szokások, értékek mellett együttesen formálja majd a személyiségüket, segíti kulturális identitásukat. Sajnos a mai rohanó világban a valódi és hamis értékek keverednek. Gyakran tapasztaljuk azt, hogy a szülők kevés időt töltenek gyermekeikkel, egyre több a tévénézés, a számítógép, okostelefon nyújtotta „öröm” már az óvodások körében is. Kezd elhalványulni a hagyományápolás, és sajnos a karácsony az egyre drágább ajándékok megvásárlásáról kezd szólni, ám az intézményes nevelés javíthat ezen a szemléleten.

A készülődés időszaka

A csoportokban a karácsonyi készülődés időszaka leginkább az adventi időszakhoz kapcsolódik. Általában a karácsonyt megelőző 4–5 héttel ünneplőbe ölteznek a folyosók, a csoportszobák, gyülekeznek a gyermekkézzel készített dekorációk, a félig álló, félig dülöngélő hóemberek, vágott/hajtogatott hópihék, kis csizmák, nagy csizmák, láncfűzérek, girlandok. Közben téli, karácsonyi versekkel, történetekkel, mesékkel, dalokkal, ismerkednek a gyermekek. Mit is tehetünk még az ünnepi készülődés időszakában?

A teljesség igénye nélkül vegyünk sorra pár ötletet!
– Lucázhatunk,
– Luca-búzát ültethetünk, amihez nem szükséges más, mint egy nagy cserép, egy pár marék föld és búza. (Természetesen lehet minden gyermeknek külön-külön is kis cserepe, ennek híján fél-fél ép tojáshéj.) Lehetőleg csigavonalban szórjuk el a búzaszemeket (örök élet jelképe), szorgosan öntözzük, és figyeljük a csírázását, növekedését. Ha szerencsések vagyunk, karácsonyra már egy kék szalaggal össze is foghatjuk a zöldellő búzánkat, ami asztaldíszként is szolgálhat.
– A fenyőfa, adventi koszorú, kopogtató díszítésére gondolva narancsból, citromból, almából, aszalt gyümölcsöt készítünk, persze jólesik közben a kóstolgatás is.
– Sütőtököt és puszedlit is készítünk egy-egy ügyes nagymama vagy anyuka bevonásával, miközben átjárja a fahéj, szegfűszeg illata az egész óvoda épületét. Tudjuk, hogy a gyerekek különösen szeretik a közös sütést, főleg, ha alkotómunkájuk is ott maradhat a karácsonyi asztalon. Ezért csoportokban is bátran süssünk mézeskalácsot, hagyjuk, hogy a gyerekek gyúrják, nyújtsák, szaggassák a tésztát. A legkisebbeknek is adjunk egy külön darabot, amivel csak ők is játszhatnak. Sokkal szívesebben esznek majd a süteményből, ha a saját kezük munkája is benne van a készítésében, de akár egy-két darabot celofánba csomagolva ajándéknak is elkészíthetünk.
– Nem feledkezhetünk meg a családnak szánt meglepetésről sem. A gyermekek koruknak, fejlettségüknek megfelelően örömmel készíthetnek apró, jelképes ajándékot szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek.
– A cipődoboznyi ajándékgyűjtéssel arra neveljük gyermekeinket, hogy megérezzék/megtanulják: „adni jó”. Szeretnénk, ha felnőve természetessé válna számukra, hogy segíteni a rászorulókon szükséges, és ez belülről jövő érzés. Az ajándékgyűjtés során számukra kedves játékot, plüss állatkát, könyvet hoznak, amelyet az óvodapedagógusok, szülők segítségével csoportonként egy-két dobozba elcsomagolnak, és néhányan elviszik a Mikulás-gyárba.
– Szervezhetünk volt iskolásainkkal (netán szülőkkel) közös karácsony hangversenyt, mesedélutánt, „csoport-karácsonyt” a szülők igényének, elvárásának, szokásainak megfelelően.
– Az ünnepi időszak első állomása a Mikulás-várás. Azok a gyerekek, akik nem élik meg ezeket a mágikus napokat, akik túl korán szembesülnek a valósággal, azok valószínűleg egész életükben csak az ésszerű oldalát látják majd az ünnepeknek. Az ünnep számukra elveszíti igazi mivoltát, nem lesznek benne érzelmi felhangok. Minden gyereknek szüksége van arra, hogy higgyen a varázslatos lényekben. Márpedig a Mikulás, a Jézuska különösen fontos lények, hiszen a gyerekeknek ajándékot is hoznak. Minden ajándék arra szolgál, hogy meggyőzze őket tulajdon fontosságukról. Mindeközben figyeljünk arra, hogy senkiben ne okozzon a várakozás szorongást, hogy vajon őhozzá is eljön-e a Mikulás. Erősítsük meg, hogy a Mikulás alakja méltóságteljes, nem értékel, nem ítélkezik, csak szembesít.
„Ajándéka nem az arany nem is hamis földi kincs, szeretetet víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs.”

Dekorációk, ötletek és szimbólumok

Az adventi koszorú készítése is hasonló célt szolgálhat. A gyerekek örömmel rendezgetik szüleikkel közösen a fenyőágakat, borostyánleveleket, terméseket (például csipkebogyó, makk, toboz, magyal), próbálgatják a szalagok, masnik és gyertyák felrakását. Nem is tudják, de ösztönösen érzik, hogy tevékenységük közben egy nagyon régi szimbólumrendszerhez tudnak kapcsolódni, mivel a kör alakú adventi koszorú a végtelenség szimbóluma. A koszorún elhelyezett gyertyák pedig a kör négy egymással szemben lévő pontján a keresztet idézik fel bennük. A kör és a kereszt ősi szimbólumok. Míg a kör a folyamatosságot, a kereszt a négy égtájat, a négy elemet, a négy évszakot, vagyis a megújulást jelképezi. Hasonló érzés keríti hatalmába a barkácsolókat, akik ajtókopogtatót készítenek. Erre igen alkalmas a koszorúformára összefogott vékony vesszőkre, száraz szénára elhelyezett csipkebogyó, magyal, galagonya, ami télen is pirosan tündöklő termésével az új élet lehetőségét szimbolizálhatja.

A könnyen beszerezhető a glitterszalaggal, csillámporral és némi kreativitással a bébiételes üveget mécsestartóvá, vagy akár egy üvegvázát/poharat egy kis kaviccsal, fenyőággal és apró színes termésekkel, élettel teli dísszé, ajándékká lehet varázsolni. Hógömb készítésére is alkalmas a bébiételes üveg. Az üres befőttesüveg fedőjének belsejére apró, műanyag fenyőt, tobozt, plüssből vagy vattapamacsokból készített hóembert ragaszthatunk, az üveget megszórjuk műhóval, majd a fedőt az üveg tetejére csavarva kész a karácsonyi dísz, ajándék.

Nagyik kedvence lehet, ha a semmitmondó karácsonyfadíszeket a gyerekek ujjlenyomatukkal mintázzák meg. A rénszarvas például kedves és könnyű forma mindehhez.

Egyedi hűtőmágneseket szinte bármilyen fénykép vagy képeslap segítségével elő lehet állítani, csak ragasztó és olló kell hozzá.

Lapos kavicsokra fenyőágat, hóembert festhetünk, ügyes kezű apukákkal gyertyát önthetünk, vagy anyukáknak fürdőbombát készíthetünk szódabikarbóna, citromsav, méz, keményítő és néhány csepp illóolaj segítségével.

Amennyiben a nevelőtestületben ötletbörzét szervezünk a lehetőségégre vonatkozóan, biztosan több tucat ötlettel találjuk magunkat szemben, csak válogatnunk kell közöttük!

Egyvalamiről azonban nem feledkezhetünk el! A közelgő ünnep kapcsán is nagyon fontos tekintettel lennünk azokra a családokra, akik szegénységben élnek. Számukra mindenképpen ingyenes lehetőséget kell biztosítanunk a tevékenységekre. Gondoljunk bele: azoknak a hátrányos helyzetű gyermekeknek a családjai, akik esetlegesen csak a számukra megfizethetetlen drága eszközöket, díszeket láthatnák, önérzetből inkább részt sem vesznek a programunkon. Semmiképpen nem hozhatjuk őket megalázó helyzetbe egy „Karácsonyi vásár” címszó alatt megrendezésre kerülő barkács-délutánon. A méltányos pedagógiai nevelést szem előtt tartva inkább nyújtsunk segítő kezet, egyenlő esélyeket differenciálással és főként szeretetet a rászorulók számára. Érezzék, hogy minden család egyformán fontos a számunkra. Éppen ezért a kézműveskedéshez szükséges eszközöket fenntartói, alapítványi vagy partnereink/szponzoraink támogatásából biztosítsuk. A fenntarthatóság elveit figyelembe véve az újrahasznosítás szemléletével tovább csökkenthetjük költségeinket.

Meggyőződésem, hogy az igazi karácsony lehetősége minden magyar óvodában ott van. Pedagógus kollégáim tudják, hogy mások szegénysége mértékletességre szólít fel bennünket, és a karácsony csak a szeretettől válik meghitt ünneppé! Ettől csak az lenne teljesebb, ha hétköznapjaink is ünnepnappá lennének.

Szívből kívánok áldott ünnepet minden kedves Olvasómnak!

A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó decemberi számában.