Vannak-e fontos jogszabályi változások az új nevelési évvel kapcsolatosan?

A válasz: igen, 2019. július 26-án lépett hatályba a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény legújabb módosítása. A változások közül a két legfontosabb, hogy
– az ötödik életév helyett csak a negyedik életévig adható felmentés a kötelező óvodai nevelés alól,
– 2020. január 1-jétől a felmentésről egy állami szerv fog majd dönteni, addig a jegyzőnél és a (magán)fenntartónál marad ez a hatáskör,
– 2020. január 1-jét követően a gyermek hatévesen köteles iskolába menni, az óvodában szűk korlátok között csak egy nevelési évig maradhat tovább,
– 2020. január 1-jét követően az óvodában való további egy nevelési évig történő maradásról egy állami szerv fog dönteni.

(A köznevelésről szóló törvény legújabb módosítását részletesen korábbi írásunkban mutattuk be).

Mettől meddig tart egy nevelési év?

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: köznevelésről szóló törvény) 4. § 19. pontja alapján a nevelési év az óvodában a szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-éig tartó időszak.

Mit tartalmaz a nevelési év helyi rendje?

Az új nevelési év közeledtével alapvető vezetői feladat az adott nevelési év helyi rendjének a végiggondolása és rögzítése. A nevelési-oktatási intézmények működéséről, valamint a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet (a továbbiakban: miniszteri rendelet) 3. §-a alapján erre a célra az óvodai munkaterv szolgál. A munkatervben meghatározandó nevelési év helyi rendjének kialakításához meg kell szerezni a fenntartó, az óvodaszék és az óvodai szülői szervezet (közösség) véleményét is. A jogszabály alapján a vélemények megszerzése kötelező, elmaradásuk jogsértő helyzetet eredményez. Az óvoda vezetőjét jogi értelemben nem kötik a vélemények, azonban az együttműködés jegyében célszerű a beérkezett vélemények figyelembe vételével elkészíteni a dokumentumot.

A miniszteri rendelet kötelező tartalmi elemeket is meghatároz a nevelési év megszervezésével kapcsolatban. Az előírás szerint az óvodai nevelési év helyi rendjében szabályozni kell
– az óvodai nevelés nélküli munkanapok időpontját, felhasználását,
– a szünetek időtartamát,
– az óvodai élethez kapcsolódó ünnepek megünneplésének időpontját,
– az előre tervezhető nevelőtestületi értekezletek, szülői értekezletek időpontját,
– az intézmény bemutatkozását szolgáló, pedagógiai célú, óvodai nyílt nap tervezett időpontját,
– minden egyéb, a nevelőtestület által szükségesnek ítélt kérdést.

Hány nevelés nélküli munkanapot tervezhetünk?

Az óvodai nevelés nélküli munkanapokkal kapcsolatosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezek száma egy nevelési évben a miniszteri rendelet által maximált, ami azt jelenti, hogy a nevelési évben az öt napot nem haladhatja meg. További követelmény a tervezéssel kapcsolatban, hogy ezeken a napokon – a szülői igény esetén – az óvodának gondoskodnia kell a gyermekek felügyeletéről. A felügyeleti kötelezettség – a köznevelésről szóló törvény 4. § 10. pontja alapján – magában foglalja a gyermek testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodást a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől annak jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt.

Mire figyeljünk a napirend meghatározásánál?

A napirend kialakításával, tervezésével kapcsolatos jogszabályi követelmény, hogy annak kialakítása során figyelemmel kell lenni arra, miszerint a szülők – a házirendben meghatározottak szerint – gyermeküket az óvodai tevékenység zavarása nélkül behozhassák és hazavihessék.

Részben ezzel kapcsolatosan merült fel problémaként, hogy az óvoda közlése alapján a szülők, amikor a gyermekért mennek az intézménybe, nem mehetnek be az épület belső részébe, mivel zavarják a nevelőmunka rendjét, hanem csak a folyosó egy kijelölt, szűk részén várhatják meg a gyermekeket. Az óvoda felügyeleti kötelezettségének maradéktalan teljesülését, valamint a nevelőmunka zavartalanságát valóban az szolgálja, hogy a belépésnek, illetve a benntartózkodásnak rendjét az óvoda határozza meg. A miniszteri rendelet 4. § (1) bekezdés c) pontja alapján ugyanis a nevelési-oktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni a belépés és benntartózkodás rendjét azok részére, akik nem állnak jogviszonyban az intézménnyel. A szülők által sérelmezett helyzet, illetve a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak esetleges megváltoztatása érdekében a szülői munkaközösség, illetve az óvodaszék útján javaslattal érdemes megkeresni az óvoda vezetőségét.

Vonatkozik-e a tanév rendje az óvodára?

A tapasztalatok szerint a gyakorlatban visszatérő probléma a nevelési évet érintő szünet tervezése, időtartama. Az óvoda működését érintő szünettel kapcsolatosan a miniszteri rendelet csak a nyári zárva tartásról rendelkezik. A szabályozás szerint az óvoda nyári zárva tartásáról legkésőbb az adott év február tizenötödikéig a szülőket tájékoztatni kell. Az óvodát a nevelési évben – tehát szeptember 1-jétől augusztus 31-éig – folyamatos feladatellátási kötelezettség terheli, amely alól csak a nyári zárás jelent kivételt. Ebből adódóan a hatályos köznevelési jogszabályok alapján az óvodában a nyári zárva tartáson kívül – a rendkívüli szünetet kivéve – egyéb szünet nem tartható. Ezt támasztják alá a köznevelésről szóló törvény 30. §-ának (1) és (4) bekezdései, amelyek csak az iskola és kizárólag a tanulók vonatkozásában írják elő a tanévet érintő, többszöri tanítási szünet lehetőségét. Ezekkel a törvényi előírásokkal összhangban kiemeljük azt is, hogy a tanév rendjéről szóló miniszteri rendelet személyi hatálya nem terjed ki az óvodákra, a tanév rendje – már csak fogalmi szempontok miatt sem – nem tartalmaz óvodai vonatkozásokat. Ebből következően az óvodák az iskolák mintájára nem jogosultak rövidebb-hosszabb őszi, téli és tavaszi szünet tartására. Az az óvodai gyakorlat, amely – az iskolák mintájára – őszi, téli és tavaszi szünettel számol a nevelési év tervezésekor, jogszabálysértő.

A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó aktuális számában.