A munkavégzési kötelezettség

Akár települési önkormányzati fenntartású óvodában közalkalmazottként, akár egyházi vagy magánfenntartású intézményben munkavállalóként dolgozzon az óvodapedagógus, mindenképpen irányadóak rá a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 53. §-ában található munkavégzési kötelezettségeket szabályozó előírások.

Melyek ezek?

A rendelkezésre állás

Az óvodapedagógus köteles az óvodavezető – mint a munkáltatói jogkör gyakorlója – által
– előírt helyen és időben,
– munkára képes állapotban megjelenni,
– munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban –,
– az intézményvezető rendelkezésére állni.

A jogalkalmazói gyakorlat szerint a munkáltató ellenőrizheti a közalkalmazott munkavégzésre képes állapotát, ennek keretében azt is, hogy fogyasztott-e alkoholt, illetőleg annak hatása alatt áll-e. Az ellenőrzés azonban nem sértheti a közalkalmazott személyiségi jogait, az ellenőrzési jog gyakorlása nem lehet rendeltetésellenes (BH 1998. 198.).

A változó munkahelyre, illetőleg telephelyre alkalmazott munkavállaló a munkáltató másik munkahelyére történő átirányítás szükségességét és indokoltságát nem vitathatja (MK.5.).

A munkavállalónak a munkahelyén való megjelenése – amennyiben erről az utasításadásra feljogosított vezető jelentkezés hiányában nem szerezhet tudomást – nem jelenti a munkavégzésre rendelkezésre állás teljesítését (BH 2006. 95.).

A személyes munkavégzés

A munkavégzési kötelezettség azt is magában foglalja, hogy a pedagógus köteles munkáját személyesen ellátni, nem küldhet maga helyett mást. A bírói gyakorlat szerint a munkaszerződésnek az a kikötése, hogy a munkavállaló a helyettesítéséről maga köteles gondoskodni, semmis.

Az általában elvárható szakértelem és gondosság

Szintén a munkavégzési kötelezettség teljesítésébe tartozik, hogy a pedagógusnak a munkáját az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint kell végeznie. Utóbbiak körébe tartoznak a foglalkoztatási jogszabályokon kívül (Mt., Kjt.) az ágazati törvény és annak végrehajtási rendeletei, az Óvodai nevelés országos alapprogramja, az adott óvoda belső szabályzatai (szervezeti és működési szabályzat, házirend, kollektív szerződés). A munkából történő ismételt, engedély nélküli távollétek, valamint a munkavállaló magatartásából eredő munkahelyi konfliktusok a rendkívüli felmondást megalapozzák.

A bizalomnak megfelelő magatartás

Az óvodapedagógus köteles a munkavégzési kötelezettség részeként a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani. Ezzel függ össze az az előírás is, amely szerint a munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely – különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján – közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére.

Fontos: a munkavállaló magatartása a személyiségi jogok tekintetében korlátozható, amelyről a munkavállalót írásban előzetesen tájékoztatni kell!

A köznevelésben sajátos vonatkozás, hogy az egyházi fenntartású óvodák belső szabályzatukban szigorított magatartási normákat szabhatnak meg, amelynek megszegése esetén a pedagógussal szemben munkáltatói szankció alkalmazható.

Amennyiben a kötelezettségszegő magatartás miatt a munkáltató bizalma alappal rendül meg a munkavállalóban, a munkaviszony fenntartása a bizalomvesztés bekövetkeztekor válik lehetetlenné. A felmondás közléséig eltelt több hónapos késedelmet nem indokolhatják a munkáltatónak a folyamatos működés biztosítása céljából a munkavállaló pótlása érdekében tett intézkedései. A munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartására alapított felmondás okszerűsége körében a munkáltató munkaszervezési intézkedései nem értékelhetők (EBH 2016. M.20.).

A bírói gyakorlat szerint a fokozott elvárások miatt a bizalom megingása vagy elvesztése esetén a munkáltatói szankcióban (mindenekelőtt a felmondásban) a késedelem nem megengedett. Amennyiben a bizalom elvesztése ellenére a munkaviszony még hosszabb időn át fenntartható, akkor erre az okra alapítottan nem okszerű a munkáltató későbbi időpontban közölt felmondása. A bizalomvesztés mint indok szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a késedelem milyen okból történt. A munkáltató erre vonatkozóan felhozott gazdaságossági, célszerűségi indokai (a munkavállaló pótlása) a munkaszervezésre tartozó kérdések, amelyek a munkavállaló magatartására alapított felmondási indok okszerűsége körében nem értékelhetőek. Amennyiben ugyanis a munkavállaló a munkáltató bizalmát elvesztette, a munkaviszony fenntartását okszerűen a folyamatos működés biztosítása érdekében tett munkáltatói intézkedések sem indokolhatják (MK 95. számú állásfoglalás I/a. pont).

Az együttműködési kötelezettség

A pedagógus a munkavégzés részeként köteles munkatársaival együttműködni. Ebbe beletartozik, hogy munkáját úgy végezze, valamint általában olyan magatartást tanúsítson, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő. Az együttműködési kötelezettség körében
– a munkavállaló köteles a munkaviszonya fennállása alatt a munkáltatójával és a munkatársaival a jóhiszeműség és a tisztesség általános elve szem előtt tartásával együttműködni. Ez a lényeges kötelezettség a keresőképtelenség időtartama alatt is fennáll (BH 1999. 573.),
– a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel való megszüntetését az együttműködési kötelezettség tartós megsértése megalapozhatja (BH 2007. 162.),
– a munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tisztelet, és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartás a törvényben megjelölt együttműködés fogalmába tartozik (BH 2006. 201.),
– rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésnek minősül, ha pedagógus a munkáltatói jogkör gyakorlójával szemben több esetben sértő, gúnyos hangnemet használ (BH 2006. 64.),
– a munkavállaló munkavégzési, valamint együttműködési kötelezettségéből következik, hogy az akadályoztatását, különösen a keresőképtelenségét a munkáltató tudomására kell hoznia (BH 2002. 244.),
– az a közalkalmazott, aki a munkáltatószervezet funkciójából adódó különös elvárásokat, érdekeket figyelmen kívül hagyja, és figyelmeztetés ellenére sem hagy fel a nyilvánvalóan jogsértő magatartásával, a munkaköri feladatainak ellátására tartósan nem alkalmas (BH 2002. 204).

A titoktartási kötelezettség

A pedagógus köteles a munkája során tudomására jutott szakmai titkot megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat.

Fontos: a titoktartás nem terjed ki a közérdekű adatok és a közérdekből nyilvános adatokkal kapcsolatos adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségre!

A pedagógusok speciális titoktartási kötelezettségét a köznevelésről szóló törvény 42. §-a határozza meg. Ez alapján
– a pedagógust,
– a nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő alkalmazottat, továbbá
– azt, aki közreműködik a gyermek felügyeletének az ellátásában hivatásánál fogva harmadik személyekkel szemben titoktartási kötelezettség terheli a gyermekkel és családjával kapcsolatos minden olyan tényt, adatot, információt illetően, amelyről a gyermekkel, a szülővel való kapcsolattartás során szerzett tudomást. Kiemeljük, hogy ez a kötelezettség a foglalkoztatási jogviszony megszűnése után is határidő nélkül fennmarad!

Az ágazati törvény alapján a tanuló szülőjével minden, a gyermekével összefüggő adat közölhető, kivéve, ha az adat közlése súlyosan sértené vagy veszélyeztetné a gyermek testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését. Azt, hogy mit kell érteni a gyermek testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos sérelmén vagy veszélyeztetésén, az ágazati törvény nem magyarázza meg, így a pedagógusra bízza, amely adat esetében értékeli a gyermekre nézve sértő, illetve veszélyeztető jellegűnek a közlést. Szakmai szempontból azt mondhatjuk, hogy az adat közlése akkor sérti vagy veszélyezteti súlyosan a gyermek érdekét, ha olyan körülményre (magatartásra, mulasztásra, állapotra) vonatkozott, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolta vagy akadályozta, és amelynek bekövetkezése szülői magatartásra, közrehatásra vezethető vissza.

Fontos, hogy a titoktartási kötelezettség nem terjed ki a nevelőtestületi értekezleten a nevelőtestület tagjainak egymás közti, valamint a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaival történő, a gyermek fejlődésével összefüggő megbeszélésre. A titoktartási kötelezettség alól kiskorú esetén a szülő, nagykorú tanuló esetén a tanuló írásban felmentést adhat.

A képzésen való részvételi kötelezettség

A köznevelésről szóló törvény 62. § (2) bekezdése alapján az óvodapedagógus hétévenként legalább egy alkalommal – jogszabályban meghatározottak szerint – továbbképzésben köteles részt venni.

Annak a pedagógusnak, aki a továbbképzésben önhibájából nem vett részt, vagy tanulmányait nem fejezte be sikeresen – munkaviszony esetében felmondással, közalkalmazotti jogviszony esetében az alkalmatlanság jogcímén történő felmentéssel – megszüntethető a munkaviszonya, közalkalmazotti jogviszonya. Az első továbbképzés az első minősítés előtt kötelező.

A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó júliusi számában.