Egy becsületbeli ügy

A Cs. Óvoda óvodapedagógus-munkakör betöltésére pályázatot írt ki, amelyre a felperes óvónő eredménytelen pályázatot nyújtott be. A pályázat elbírálását megelőzően a szülők egy csoportja B. polgármesterének, illetve a pályázat kiírójának egy levelet juttatott el, amely az alábbiakat tartalmazta:
„Ez idáig az óvoda dolgozói között béke, harmónia, egymásra figyelés, jó munkamegosztás, szakmailag magas színvonal, egyszóval pozitív légkör működött. Gyermekeink szívesen mentek óvodába, az óvónők kapcsolata a szülőkkel mintaértékű. Gyermekeink «facsemeték», a külső behatásokra érzékenyek, könnyen befolyásolhatók, meg kell óvni őket a «kecskéktől», amelyek romboló hatással vannak fejlődésükre, egyéniségükre. Egy negatív, önfegyelemre képtelen, dolgozói közösséget romboló stresszhelyzetet teremtő pedagógus gyermekeinkre nagy hatással lehet. A holnap mesterei, a falu közössége, a ma tanítványai, tehát az óvoda szellemi környezetének tisztántartása elengedhetetlenül szükséges és felelősség. Tudomásunk van olyan helyi óvónő jelentkezéséről, akinek személye fenyegetné az eddigi jó munkát és légkört. Kérjük a fentiek szellemében a döntést jó irányba terelni szíveskedjen. Reménykedve az óvodára nézve jó döntésben, talán gyermekeinknek nem kell másik óvodát választaniuk ahhoz, hogy mi, szülők nyugodtak lehessünk – mindent megtettünk gyermekeink boldogságáért.”

Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a levelet nem az óvodavezető írta és szerkesztette. Az intézményvezető azonban maga is beismerte, hogy a szülők által szerkesztett levél tartalmát ismerte, és a levelet annak a szülőnek, aki azt tőle kérte, átadta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a levélnek az a mondata, hogy „tudomásunk van olyan helyi óvónő jelentkezéséről, akinek személye fenyegetné az eddigi jó munkát és légkört”, az egyetlen olyan tartalmú közlés, amely alapján a pedagógus személye szűkebb környezete számára beazonosítható. Ez a közlés azonban nem tényállítás, hanem a levél íróinak azt a véleményét fejezi ki, amely szerint a jelentkező pedagógus az óvodapedagógusi feladatok ellátására nem alkalmas. Ez a vélemény kétségtelenül negatív, azonban nem kirívóan bántó, becsmérlő, a szabad véleménynyilvánításhoz való jog határait nem lépi túl. A pedagógus ugyan nem közszereplő, de miután maga nyújtott be pályázatot az óvodapedagógusi munkakör betöltésére, a becsületsértést meg nem valósító, kedvezőtlen bírálatot el kell viselnie.

Az elsőfokú bíróság a pedagógus személyhez fűződő joga megsértésének megállapítására és az óvodavezető 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezése érdekében előterjesztett keresetét elutasította.

Az óvónő fellebbezett. Álláspontja szerint az óvodavezetőnek aktív és kezdeményező szerepe volt abban, hogy a levelet a szülők aláírták, és jelentős szerepe lehetett annak megfogalmazásában is. A levél ugyan egyértelműen nem mondja ki, de felépítésével azt közvetíti az olvasó felé, hogy a levélben részletezett negatívumok és veszélyek az ő részéről fenyegetik az óvodába járó gyermekeket. A levél személyére vonatkozóan valótlan és sértő tényállítást tartalmazott (személye fenyegetné az eddigi jó munkát és légkört), amellyel a személy hátrányos megítélése is megvalósult.

Az óvodavezető fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Az Ítélőtábla szerint az óvónő fellebbezése alapos.

A perben megállapítható volt, hogy intézményi átszervezés miatt szükségessé vált az óvodában egy óvodapedagógusi munkakör betöltése, amelyre az intézmény vezetője pályázatot írt ki. A pályázat elbírálásához kívánt információt nyújtani a február 5. napján kelt, több szülő által aláírt levél. A B. polgármesteréhez, illetve a pályázat kiírójához is eljuttatott levél az óvoda eddigi munkájának bemutatása, az ott kialakult pozitív légkör méltatása után azokat a veszélyeket részletezi, amelyek az óvodába járó gyermekeket, mint a külső behatásokra érzékeny, könnyen befolyásolható „facsemetéket” a fejlődésükre, egyéniségükre romboló hatást gyakorló „kecskéktől” érhetik. Felsorolja azokat a pedagógusi tulajdonságokat (negatív, önfegyelemre képtelen, dolgozói közösséget romboló, stresszhelyzetet teremtő), amelyek a gyermekekre nagy hatással lehetnek, és amely tulajdonságokkal bíró pedagógustól az óvoda szellemi környezetét tisztán kell tartani. Ezt követően említi, hogy tudomásuk van egy olyan helyi óvónő jelentkezéséről, akinek személye az eddigi jó munkát fenyegetné, és alkalmazása azt eredményezhetné, hogy a gyermekek boldogulásáért és nyugalmáért felelős szülők kénytelenek lennének gyermekük számára másik óvodát választani.

A levél – a maga egészét, összefüggéseit is tekintve – nem hagy kétséget afelől, hogy a szülők a gyermekek egészséges irányú fejlődését az egyedüli helyi óvónőként pályázó, így a szűkebb környezete számára egyértelműen beazonosítható pedagógustól féltik, benne látják azt a személyt, aki a levélben részletezett negatív tulajdonságokkal rendelkezik, és így alkalmas az eddigi pozitív légkör lerombolására.

Azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a levél a pedagógus személyére nézve tényállítást nem tartalmaz, lényegében a szülők véleménye az óvónő személyiségéről, és ezen keresztül alkalmatlanságáról. A személyhez fűződő jogok védelme azonban nemcsak a jóhírnév, hanem a becsület és az emberi méltóság védelmére is kiterjed. A személyiséget a vélemény, bírálat, értékítélet is sértheti, ha kifejezésmódjában indokolatlanul és aránytalanul bántó, megalázó vagy lekicsinyítő.

Mind a gyermekeik fejlődésért felelősségét érző szülők, mind az óvodában dolgozó más pedagógusok elvitathatatlan joga a pályázóról való véleménynyilvánítás, amelynek során elfoglalhatnak olyan álláspontot is, hogy a pályázót a feladat ellátására alkalmatlannak találják, és vele szemben más jelöltet támogatnak. A véleménynyilvánítás gyakorlásának azonban határt szabnak a jóhiszeműség és a tisztesség követelményei. A személyiséget a vélemény, bírálat, értékítélet is sértheti, ha kifejezésmódjában indokolatlanul és aránytalanul bántó, megalázó vagy lekicsinylő. A levélben foglalt ténytartalom nélküli sértegetések, becsmérlő kijelentések, az óvónőnek lényegében kecskéhez hasonlítása, olyan személyként történő beállítása, aki az óvoda szellemi környezetét bemocskolja, súlyosan sérti a pedagógus becsületét. Az óvodavezető azzal, hogy az általa ismert tartalmú levelet más személyek számára is megismerhetővé tette, a jogsértést annak ellenére elkövetette, hogy annak szerkesztésében nem vett részt, azt aláírásával nem látta el.

A fentiek alapján a másodfokú bíróság a jogerős ítéletet részben megváltoztatta, és a jogsértés elkövetését megállapította. A polgári jogi szabályok alapján, akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az óvodavezetőtől elvárható lett volna a levél átvételének megtagadása, végső soron a hozzá került levél megsemmisítése. Az intézményvezető ezzel szemben elősegítette az óvónő becsületét súlyosan sértő levél szélesebb körben való megismerését, így magatartása nemcsak jogellenes, hanem felróható is volt. Az pedig külön bizonyítás nélkül, köztudomású tényként fogadható el, hogy a pedagógus foglalkozású óvónő megítélését a levélben foglalt, őt mind szakmai alkalmasságában, mind emberi mivoltában sértő kifejezések hátrányosan érintették. A másodfokú bíróság ezért a jogsértés megállapítása mellett – figyelemmel a jogsértés súlyára – az óvodavezetőt 300 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezte (BDT 2012. 2740.).

A cikk teljes egészében elolvasható a Közoktatási és Köznevelési Tanácsadó augusztusi számában.