Ez nem is csoda, hiszen az integrált nevelés nem egy elkülönült, szűk réteget érintő folyamat, hanem a társadalom szinte minden rétegére hatással van:
– a tanulókra (épekre és nehézségekkel küzdőkre),
– a pedagógusokra és
– a szülőkre egyaránt.

A folyamatokban különböző szinteken résztvevő szereplők természetesen különböző szemszögből látják az integráció folyamatát, és ennek megfelelően más és más válik számukra hangsúlyossá az együttneveléssel kapcsolatos gondolataik megfogalmazásánál.
Tény, hogy a különleges bánásmódot igénylő (speciális nevelési igényű – röviden: SNI) gyermekek egy ideje jóformán minden intézményben jelen vannak.

Napi munkám során mint gyógypedagógus (logopédus, szurdopedagógus, pszichopedagógus) és mint gyakorló szülő közvetlen módon is részese vagyok az integrált oktatásnak, több szempontból is látva annak
– előnyeit,
– hátrányait,
– megvalósulásának további lehetséges formáit,
– eszközeit.

Hazai előzmények és a jelen helyzet

Körülbelül harminc éve Nyugat-Európából elindulva Magyarországon is előtérbe került a speciális nehézségekkel küzdő gyermekek együttnevelésének gondolata ép társaikkal. A téma aktualitását és fontosságának kiemelését jelzi az is, hogy
– egyrészt nem egy európai uniós pályázat célja az integrált oktatás rendszerének hatékonyabbá tétele,
– másrészt különböző állásfoglalások is kiemelik a társadalmi integrációt, és szorgalmazzák az esélyteremtést és az esélyegyenlőtlenségek csökkentését a közoktatásban.

Az elmúlt öt évben az SNI-s gyermekek száma jelentősen megnövekedett. Számadatok szerint míg az elmúlt években évente legfeljebb 1000 fővel nőtt ezeknek a gyermekeknek a száma, a 2016/2017-es tanévben több mint 4700-zal több tanuló kapott SNI-kódot valamelyik szakértői bizottságtól.

A szegregáló intézmények számának észrevehető csökkenésével együtt természetszerűen emelkedik az integrált oktatásban résztvevő tanulók száma. A 2016/2017-es tanév statisztikai adataiból az is kiderül, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek 69,9 százaléka tanul most integrált keretek között az általános iskolás korosztályból. Az előző évhez képest 3,7 százalékkal nőtt az integrált tanulók száma.

 Az adatokból, a számok nagyságából is látszik, hogy az integráció témáját nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel annak helyzete hatással van a mindennapjainkra, és befolyásolja éppúgy az osztálytermi vagy az óvodai munkát, mint az egész országot érintő tanügyet, tanügyigazgatást és oktatásszervezést.

A fogalmi háttér

Ahhoz, hogy a témát kicsit jobban körüljárjuk, először is tisztában kell lennünk az integráció fogalmi elhelyezésével, továbbá azzal, hogy mit is jelent valójában.

A kifejezés eredete latin, az integrare igéből ered, amelynek jelentése: egységesülés, beilleszkedés, egyes részek egésszé összegződése.

Leszűkítve a fogalmat a pedagógiai jelentésére, az integráció megfogalmazása alatt azt értjük, hogy minden gyermek egymással együttműködve, kirekesztettség nélkül, de figyelembe véve a mindenkori fejlettségi szintjét, egy közös csoportban, egy témán, tananyagon dolgozik, tanul.

Tehát az integráció a nevelésben és a pedagógiában a fogyatékkal élő és az ép egyének közös élet- és tanulási térben végbemenő együttnevelését, oktatását és képzését jelenti, ezáltal minden résztvevőnek optimális fejlődési lehetőséget biztosít. Ha teljesen le akarjuk egyszerűsíteni, az integráció azt jelenti, hogy az eltérő nevelésű igényű tanulók, gyermekek megpróbálnak beilleszkedni ép társaik közé. Az iskola vagy az óvoda pedig fogadja, beengedi a speciális szükséglettel rendelkező gyermeket a törvényi keretek figyelembe vételével, úgy hogy igyekszik biztosítani számára a neveléshez szükséges személyi és tárgyi feltételeket.

Integráció vagy inklúzió?

Itt kell megemlíteni és elkülöníteni a gyakran az integráció szinonímájaként is használt inklúzió kifejezést.
– Az integráció célja, hogy beolvassza egy meglévő struktúrába az egyént vagy egy kisebb csoportot.
– Az inklúzió célja valamennyi gyermek fejlődése, haladása, illetve hogy azok is sikeresen előre jussanak, akik addig sikertelenek voltak oly módon, hogy újragondolják a nevelési terv, tanterv megvalósulásának szervezeti kereteit.

Az integráció inkább a fogadás, az inklúzió a befogadás kifejezésekkel értelmezhető. A fogadó iskolában a speciális igényű tanuló csak jelen van, különleges igényeit nem veszik figyelembe, beilleszkedését nem segítik adekvát módon. Az inkluzív vagy befogadó iskolákban az oktatás és a nevelés az integrált nevelés egy továbbfejlesztett formája. A befogadó intézmény pedagógusai az egyéni differenciálás talaján, az egyéni kibontakoztatás és fejlesztés szemléletét képviselik.

Megvalósulási formák

Az integrált oktatás megvalósulásának különböző fokozatai, változatai alakultak ki, amelyet Csányi Yvonne rendszerezett.

– Az integráció formája szerint csoportosítva lehet fizikai, más néven lokális. Ez az együttnevelés legegyszerűbb formája: ilyenkor a fogyatékkal élő és a nem fogyatékkal élő tanulók közös épületben, egyazon fizikai térben léteznek, de gyakorlatilag szinte semmilyen kapcsolat nincs közöttük.
– Egy másik formája az úgynevezett szociális integráció. Ez az együttnevelés második szintje. A sajátos nevelési igényű tanulók csak a tanórákon, foglalkozásokon vannak elkülönítve, fejlesztésük külön csoportban zajlik, de szabadidős tevékenységben együtt vannak, tehát a szociális kapcsolatok kialakításának lehetősége adott ezeken a tanórán kívüli tevékenységeken.
– A funkcionális integráció az integráció legmagasabb foka. Ebben az esetben nem választják szét a tanulókat, együtt fejlesztik, tanítják és nevelik őket.

Integrációtípusok

Az integrációt nemcsak formája, hanem típusa szerint is csoportosíthatjuk.

Így megkülönböztethetünk
– részleges integrációt, amikor a gyerekek csak a tanítási óráknak csak egy részét töltik együtt, és
– teljes integrációt, amikor a speciális igénnyel rendelkező tanulók teljes idejüket ép társaikkal közösen töltik el.

Nincs egységes álláspont abban, hogy a különböző típusú megvalósulások közül melyik a leggyümölcsözőbb. Minden – integrációt vállaló – intézmény igyekszik a számára és remélhetőleg a gyermekek számára is a leghatékonyabb módszer- és feltételrendszert kialakítani, de természetesen alkalmazkodnia kell a meglévő vagy meg nem lévő anyagi, személyi, illetve egyéb jellemzőkhöz.

A csoportok mellett érdemes megemlíteni az úgynevezett „hideg integrációt”. Jelenleg is számos helyen, sok gyerekkel előfordul, hogy az integráció spontán módon történik meg, ami nem túl szerencsés helyzet. Ebben az esetben ugyanis a gyermeket nem vizsgálják, nem áll szakember irányítása, felügyelete alatt, ezáltal a tanuló nem kapja meg a megfelelő fejlesztést, megfosztják az optimális fejlődés lehetőségétől.

Integráció az óvodában

Ma Magyarországon a szó szoros értelmében vett integráció, a törvényi előírásokat betartva az óvodai neveléssel kezdődik. A korai fejlesztés célja, hogy elinduljon a lemaradás csökkentése, illetve a szülők és gyermekek segítséget kapjanak ahhoz, hogy könnyebben be tudjanak majd illeszkedni a különböző közösségekbe. A szakkértői bizottságok és a szakszolgálatok nagy szerepet játszanak az integráció folyamatában. Ők vizsgálják a gyermeket, és jelölik ki számára a feltételezett legmegfelelőbb intézménytípust. Természetesen igyekeznek figyelembe venni a szülők kéréseit, amennyiben ez a gyermek legoptimálisabb ellátáshoz való jogát nem sérti.

A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó novemebri számában.