A szabályozás kapcsán az oktatási jogok biztosa megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumát, és kérte, hogy fejtse ki álláspontját azzal kapcsolatban, hogy mi az indoka annak, hogy a jogszabályi rendelkezések szerint három- és tizenhat éves kor között kizárólag egy olyan év van, amikor semmilyen indok, családi helyzet, személyes körülmény nem adhat alapot a köznevelési intézményi ellátásban való kötelező részvétel alóli felmentési kérelemhez. A hatályos szabályozás szerint a gyermekek valóban három- és tizenhat éves életkoruk között kötelesek részt venni a köznevelési ellátórendszer valamelyikében. Ez alatt a folyamat alatt a köznevelési törvény 8. § (2) bekezdése alapján háromtól ötéves korukig lehetőségük van felmentést kérni a kötelező részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja. A köznevelési törvény 45. § (5) bekezdése alapján hattól tizenhat éves koruk között pedig – ha az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos – a tankötelezettség magántanulóként teljesíthető. Ez esetben pedig – az iskolában vagy azon kívül folyó gyakorlati képzés kivételével – az iskola valamennyi kötelező tanórai foglalkozása alól fel kell menteni.

A szaktárca válasza szerint a hároméves kortól beálló óvodakötelezettség és az az alóli felmentés lehetősége kapcsán a mulasztás szabályaira kell figyelemmel lenni. Abban az esetben, ha egy gyermek jogszabályban kapott felhatalmazás alapján nem járt ötéves koráig óvodába, úgy vele szemben főszabály szerint egy év intézményes nevelés teszi lehetővé azt, hogy biztosan elérje az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló 363/2012. (XII. 17.) kormányrendelet [továbbiakban: 363/2012. (XII. 17.] kormányrendelet) mellékletének VI. fejezetében előírt fejlettségi szintet, ennek eredményeként sikeresen kezdhesse meg az iskolai éveket. Ebben az időben a mulasztás rugalmas szabályainak alkalmazása teremti meg annak lehetőségét, hogy a gyermek szükség szerinti távolléte engedélyezhetővé váljon, vagy annak engedélyezése mérlegelhető legyen. Ez a lehetőség abban figyelemre méltó, hogy a mulasztás szabályaiban az igazolt távollét napjai nem korlátozottak. A szülő a gyermeke távollétét – legyen az egy előre ki nem számítható élethelyzetből eredő távollét – az óvoda házirendjében meghatározott rendben kell, hogy igazolja. Arról, hogy igazoltnak tekinthető-e a gyermek óvodából való távolléte, az óvodavezető dönthet. A miniszteri rendelet 51. §-a szerint igazolatlan hiányzásnak az tekinthető, ha a szülő nem az óvoda házirendjében meghatározott formában és időben jár el gyermeke távollétének kérdésében. Ez egyben az óvodakötelezettség utolsó évében megteremti annak lehetőségét, hogy a gyermek szükség szerint távol maradhasson a szülő által kért időben, ugyanakkor indokolatlan esetben annak kérése elutasíthatóvá váljon a napi négy óra teljesülésében.

A szaktárca álláspontjának ismeretében az oktatási jogok biztosa megállapította, hogy a hatályos szabályozás értelmében ötéves kortól nincs lehetőség a kötelező óvodai részvétel alóli felmentésre. Ennek fő indoka, hogy biztosított legyen a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének elérése, azaz, hogy a gyermek fejlettsége megfeleljen a 363/2012. (XII. 17.) kormányrendelet mellékletének VI. fejezetében előírt követelményeknek. Arra az esetre pedig, ha előre nem látható okból a gyermek huzamosabb távollétére kerül sor, az óvodai mulasztás rugalmas szabályai kínálnak megoldást. Minderre tekintettel megállapították, hogy nem okoz jogsérelmet az, ha az ötéves kort betöltött gyermekek felmentésre vonatkozó kérelmét a jegyző elutasítja (322/2015/OJBIT).

A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó szeptemberi számában.