Óvodánk hosszú évek óta projektmódszert alkalmaz a tanítás-tanulás folyamatában. Ez lehetőséget ad többek között
– a komplex tevékenységekre,
– a differenciálásra,
– a szülők aktív bevonására és
– a gyerekek ötleteinek megvalósítására, kíváncsiságuk, belső motivációjuk „felhasználására”.

A Harkály-csoportba 22 vegyes életkorú kisgyerek jár, akiknek jó része most kiscsoportos korú. Az őszi időszakban sok tapasztalatot gyűjtöttünk, a beszoktatás alatt összeszoktunk.
Aztán beköszöntött a kicsit hűvösebb idő, és előkerültek a melegebb ruhadarabok. Ebből adódott a problémafelvetés is, amelynek hatására ez a projekt megvalósult. A pedagógusok többségének bizonyára ismerős a túlöltöztetett vagy az alulöltöztetett gyerek, és bár felhívtuk a szülők figyelmét a réteges és időjárásnak megfelelő öltözködésre, mégis úgy éreztük, több figyelmet kell fordítani erre a témára.

Elkezdődött a tervezés, amibe a gyerekeket is bevontuk. Sorra jöttek az ötletek, és megbeszéltük, hogy mindenki behozza egy kedvenc ruhadarabját. Az egyik kisgyerek felvetette, hogy neki a kedvenc ruhadarabja egy hercegnős jelmez, azt szeretné behozni. Az ötletből kerekedett ki, hogy farsangi jelmezbemutatót is tarthatnánk. Innen már csak egy kis rávezetésre, átvezetésre volt szükség, és megszületett a divatbemutató ötlete.

Izgalmas hét következett. Mindenki a pénteki bemutatóra készült, persze a lányoknak kész terveik voltak. A ruhákon kívül kiegészítőkkel és egyéni produkciókkal készültek. A további inspirációkhoz interneten igazi divatbemutatót néztünk meg, ahol gyerekek léptek fel, majd olyat is, amiben felnőttek is szerepeltek. Óriási izgalom lett az eredménye, és az, hogy a fiúk is tervezgetni kezdtek: mi legyen a színpad, a díszlet, a világítás, a zene, a mikrofon. Szóval, ahogy az egyik kisfiú mondta, ők lettek a rendezők.

A „nagy” nap előtt persze sok más tevékenységet, játékot is terveztem, ezeket a tematikus tervemben tüntettem föl, amelyek közül nagy sikert aratott
– a széköltöztető verseny,
– a pantomimes némajáték, illetve
– kitartóan gyakorolták igazi ingen és kardigánon a gombolás, cipzárazás technikáját.

Arra is kitértünk a különféle ruhadarabok válogatásánál, hogy melyiknek hány nyílása van, milyen a tapintásuk, milyen anyagból készültek, melyik testrészünkre vesszük fel őket.

Érdekes volt, amikor az egyik kisgyerek elmondta, hogy ő azért tudja, melyik a ruhadarab hátulja, mert van benne egy címke, na, de az miért van ott? Ebből egy nagyon jó beszélgetés kerekedett: a címkén látható jelekről, a ruhák mosásáról, otthoni szokásokról.

Aztán pénteken elkezdődött a sürgés-forgás. A fiúk kialakították a színpadot padokból és egy szivacsos lépcsőből, majd székekből a nézőteret. Színes krepp-papírral közösen feldíszítették.
A fellépőknek sorszámuk volt, amelyet egy nagycsoportos fiú számozott be, és kiosztották egymás között. A zenét már kiválasztottuk, és megszavazták, hogy a mikrofonom egy üres palack lesz. Ezzel tudom felkonferálni a fellépőket.

A bemutatón mindenki végigvonult a kifutón, amely alatt bemutattam a fellépőt és annak ruháját. Mindenki lelkesen tapsolt, bíztatták egymást. Voltak félénkebbek és bátrabbak is. Akinek kedve volt különféle produkciót is mutathatott a végén (ének, tánc, tornamozdulatok). Rendkívül leleményesek, kitartóak voltak és persze fáradhatatlanok.

Egy nagyon aktív hét volt, aminek megtervezése és szervezése a gyerekek ötleteire épült, és a megvalósulás is ezek alapján történt. Lehetőség volt
– a kooperatív csoportmunkára,
– együttműködésre,
– problémamegoldásra és
– a szülők is részt vehettek a szervezésben.

A kitűzött célunk is megvalósult, hiszen a beszélgetések tapasztalatait, a játékokat otthon is elmesélték, a szülők is jobban érdeklődtek a téma iránt, és jobban odafigyelnek arra, hogy hogyan öltöztetik fel gyermekeiket.

A cikk teljes egészében elolvasható az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó aktuális számában.