Az intézménybe felvehető maximális gyermeklétszám jelentősége

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: köznevelésről szóló törvény) 23. §-ának (3) bekezdése szerint – a fenntartó típusától függetlenül – minden óvoda alapító okiratában kötelező feltüntetni az intézménybe felvehető maximális gyermeklétszámot. A törvényi rendelkezések alapján a létesítő okiratban külön-külön feladatellátási helyenként kell szerepeltetni az egyes helyekre felvehető maximális gyermeklétszámot. A feladatellátási helyek összessége aztán meghatározza az összintézményi maximális felvehető gyermekek számát. Ez a szabályozás el szeretné kerülni azt a korábbi években gyakran felmerült problémát, hogy bár intézményi szinten minden rendben volt a maximális gyermeklétszámmal, az egyes feladatellátási helyek között nagyfokú aránytalanságok és felvételi problémák alakultak ki – főként a többcélú intézményeknél. Az intézménybe, azon belül az egyes feladatellátási helyekre felvehető maximális gyermeklétszám alapító okiratban történő rögzítése azért szükséges, mert a fenntartónak olyan tárgyi, személyi és pénzügyi feltételeket kell biztosítani az intézménye és annak feladatellátási helyei részére, amely az alapító okiratban szereplő gyermeklétszám hosszú távú, biztonságos fogadását, ellátását lehetővé teszi.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogyaz óvodába, illetve az egyes feladatellátási helyre felvehető gyermekek maximális létszáma abszolút határt jelent a fenntartónak és az óvodavezetőnek. Ezt a létszámot ugyanis az alapító okirat – valamint az egyházi és magánfenntartású intézmények esetében a működési engedély – módosítása nélkül semmilyen indokkal vagy jogcímen nem lehet jogszerűen túllépni. Az intézménybe, azon belül az egyes feladatellátási helyre felvehető maximális gyermeklétszám módosítása a köznevelésről szóló törvény 4. §-a alapján intézményátszervezésnek minősül, így alkalmazni kell mindazon garanciális szabályt, amelyet a törvény ebben a vonatkozásban előír, például

− az átszervezésre vonatkozó időbeli korlátok,

− a kötelező véleményezési eljárás.

Az intézményátszervezésből következik, hogy az óvodába, azon belül az egyes feladatellátási helyre felvehető maximális gyermeklétszám változtatásáról a fenntartónak legkésőbb az intézkedés tervezett végrehajtása éve május utolsó munkanapjáig kell döntést hoznia.

Mindebből adódóan az alapító okirat elkészítésénél és felülvizsgálatánál a fenntartó részéről mindenképpen átgondolásra és előrelátásra van szükség azért, hogy az alapító okiratban meghatározott létszám megfelelő mozgásteret adjon a nevelési évben érkező gyermekek fogadásához is, ugyanakkor összhangban kell lennie a rendelkezésre álló tárgyi, személyi és pénzügyi feltételekkel.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a fenntartói döntésnél nemcsak az óvodaköteles korú gyermekek kötelező felvételével kell számolni, hanem a tervezésnél olyan mozgásteret kell biztosítani az óvodának, amely a nevelési év közben érkező új gyermekek felvételét és átvételét is lehetővé teszi.

Az óvodai csoportok száma

Az egy nevelési évben indítható óvodai csoportok számának meghatározása – a köznevelésről  szóló törvény 83. § (2) bekezdés d) pontja alapján – a fenntartó kizárólagos hatásköre, ennek keretében a fenntartó jogosult meghatározni az indítható óvodai csoportok számát.

Az óvodai csoport maximális létszáma

A köznevelésről szóló törvény az alapító okiraton kívül más értelemben is jelentőséget tulajdonít a gyermekek maximális létszámának. Az ágazati törvény 4. § 23. pontja alapján óvodai csoportnak minősül az a legalább egy nevelési évre alkotott nevelés-oktatásszervezési egység, amely meghatározott közös pedagógiai feladatok végrehajtására alakul az óvodába felvételt nyert, azonos feladatellátási helyre járó gyermekekből.

Az óvodai csoportokra irányadó létszámokat a köznevelésről szóló törvény 4. számú melléklete határozza meg. A mellékletben három szám szerepel:
− a minimumlétszám,
− az átlaglétszám és
− a maximális létszám.

A három szám közül a maximális létszám (25 fő) a legfontosabb, ugyanis azt jogszerűen csak a törvény 25. § (7) bekezdésében meghatározott esetekben lehet figyelmen kívül hagyni.

 A cikket teljes egészében elolvashatja az Óvodai Vezetési és Nevelési Módszertani Tanácsadó aktuális számában.