Melyik gyerek ne szeretné az állatokat? A megfelelő mondókák és énekek kiválasztásával pedig még a kicsik zenei nevelésében is nagy segítséget nyújthatnak.
A
népi mondókák témái leggyakrabban az embereket körülvevő világból származnak. Ezért általában a falusi élet eseményeit, a vetés és aratás körülményeit, a természetet örökítették meg. Az állatos mondókák nemcsak önmagukért valók, hanem sokszor örökítenek meg valamilyen népi hiedelmet is. A leggyakoribb állatos mondókák, dalok katica-röptetők vagy csiga-csalogatók. Egyes helyeken úgy tartották, ha a katica elrepül a gyermek kezéről, akkor meleg lesz, míg a csiga a termékenység hírnöke volt. A madarak közül a fecske és a gólya volt a legnépszerűbb. De természetesen születtek dalok a háztáji állatokról, a tél végét jelző medvéről vagy éppen a falusi portákon szaladgáló egerekről is.
Az állatos dalokhoz, és mondókákhoz általában nem társul különleges mozgás, vagy rituálé, rendszerint akkor hangoztak el, mikor egy-egy állattal találkoztak, meglátták őket. Azoknál a mondókáknál, daloknál, ahol mégis ismert valamilyen játék, külön jelzem és be is mutatom azt.
Csiga-csalogatók:
Csigabiga, gyere ki,
Ég a házad ide ki!
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.
Csigabiga gyere ki,
Ha nem jössz ki, megbánod,
Nem leszek a barátod.
Csigabiga told ki
Szarvadat.
Ha nem tolod
Összetöröm
Házadat.
Az utolsó csiga-csalogatónál egyszerű ölbeli játék játszható a gyermekkel. Az első két sor alatt ujjainkat a homlokunkhoz emeljük, mintha a csiga szarva lenne, és fel-le mozgatjuk. A többi résznél öklünket egymáshoz ütögetjük, bemutatva a törést.
Gólyás-dalok:
Gólya, gólya, gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja.
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
Ennél a gólyás dalnál szükség lesz 3 személyre, a legcélszerűbb két felnőtt és egy gyermek, de ha már elbírják egymást a gyermekek, lehetnek hárman is. Gólyafogásba áll két gyerek, a harmadik, pedig ráül a kezükre, így haladnak. Az utolsó előtti sornál leteszik, megnézik a lábát, majd pedig táncolni kezdenek. Ezzel idézve meg az ősi magyar sámánokat, akik síppal, dobbal és énekkel gyógyították a betegeket.
Hosszú lábú gólya bácsi,
mit akar kend vacsorázni?
Békahúst, brekeke,
ugye bizony jó lenne.
Katica-röptetők:
Cin-cin, kisegér,
Adok neked csontfogat,
Te meg adjál vasfogat!
Katicabogárka,
hová viszel engem?
Égbe, földbe,
vagy a temetőbe?
Katalinka, szállj le,
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek.
Kerék alá tesznek
Onnan is kivesznek.
Amott jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek.
Katicabogárka,
szállj fel az égbe!
Mondd meg Istenkének,
nyissa ki a meleget,
zárja be a hideget!
Egyéb állatokról szóló dalok:
Csörög a szarka,
billeg a farka.
Ki lesz a vendég,
egy kis növendék.
Szállj le, lepke,
Babot adok.
Ha megetted,
Többet adok.
Cserebogár, gyer elő,
itt a büdös szelelő.
Adj vereset vagy kéket,
sohase egyebet.
Nincs szebb állat, mint a lúd,
nem kell neki gyalogút.
Télen, nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.
Dirmeg-dörmög a medve,
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban.
Kisegér, kisegér,
minden lyukba belefér.
Belefér, belefér,
hiszen azért kisegér.
Bújj be béka a bokorba,
erre lépdel most a gólya,
ha rád talál hosszú csőre,
nem mégy többet esküvőre.
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám.
Van ám nekem egyebem
Friss káposzta levelem.
Szebb a páva, mint a púlyka,
Mert a púlyka véres húrka.
Rút, rút, rút!