A kisgyermek egészen kicsi, magzati korától kezdve kapcsolatban van a zenével, hiszen az emberi hangokból is először a ritmust, a hangszínt érzékeli. Később a családban találkozik a vele, az anya beszéde, becézgetése, éneke, az apa játéka, játékos mozdulatai mind-mind közelebb viszik a zene világához. A hallott dallamokból, motívumokat, ritmust, dallamrészeket raktároz el magában, és a hangulatának megfelelően énekelget belőle, sokszor improvizál hozzá. A zenei nevelés célja ebben az életkorban nem lehet más, mint, hogy felkeltsük a gyermek zenei érdeklődését, érzékennyé tegyük a környezet hangjai iránt. A zenei nevelés elsődleges színtere a család, egyáltalán nem mindegy, hogy a nagyon fogékony, fejlődő kisgyermek, milyen zenét hall. Inspiráló és fejlesztő hatású rá nézve a korának megfelelő minőségű és mennyiségű zene, de túlzásokba nem szabad esni.

A zene segíti a bölcsődébe való átmenetet is, a nevelők gondozás közbeni halk dalolászása felidézi a gyermekben az otthon melegét, biztonságot ad. Az együtt énekléssel, dalolással nemcsak a szülő-gyermek kapcsolta mélyül, de a gondozó-gyermek kapcsolat is mélyebb színezetet kap. A tartalmas, meghitt együttlétek plusz pozitív érzelmi töltettel látják el a gyermeket, mely megint csak a biztonságérzetet növeli a kicsiben.

A korai zenei nevelésnek rengeteg pozitív hatása van, ami segíti a gyermeket a változások, problémák átvészelésében. ”A zene nagyon jó arra, hogy a gyermekek kifejezzék és feldolgozzák érzelmeiket. A tapsolás, dobolás, éneklés és ugrálás nagyszerű módot ad a kisgyermekek számára, hogy levezessék haragjukat, vad és boldog érzéseiket.” – fogalmazza meg Sally Moomaw egy a korai zenei nevelésről szóló könyvében. A kisgyermek az ismert dalt éppen úgy tudja használni mérgében, mint örömében, a különbség csupán az előadásmód.

A kilencvenes években a kutatók egy érdekes dologra lettek figyelmesek, a korai zenei oktatásban részesülő gyermekek a későbbiekben sokkal jobb teljesítményt mutattak matematikában, logikai gondolkodásban, olvasási képességben. Erre nagyon egyszerű magyarázatot találtak, a korai életszakaszban a zene a jobb agyféltekét ingerli, s ez magyarázza a későbbi fejlettebb működést. A zene nemcsak kiegyensúlyozottá teszi a gyermeket, de lehetőséget ad neki, kifejezni saját érzelmeit, melyeket megfelelő szavak hiányában, még képtelen kifejezni.

Az eddigiekből is kitűnik, hogy a zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Kodály Zoltán például azt mondta, hogy már magzati korban, akkor ezért még kinevették. Azóta azonban bizonyítottá vált, hogy már ebben az időszakban képes érzékelni a magzat a külvilág zajait, s el is raktározza azokat. A zene a központi idegrendszerre hat, ezért az egész szervezetre gyakorolja pozitív hatását, de a zeneileg érzékeny időszak csupán 8-10 éves korig tart.

Énekeljünk hát bátran gyermekünknek, akkor is ha hamiskás a hangunk, ha szeretettel és mély odafordulással tesszük ezt, nem lehet káros a zenei fejlődésére. Az anya daloló hangjára ellenben mindenféleképpen szüksége van. Hallgassunk vele zenét, de válogassuk meg jól, hogy mit. És meglátjuk gyermekünk természetes kíváncsisággal, és nyitottsággal fordul majd a zene felé. „A külső motiváció hatására a gyermeki személyiség a zene erejét megtapasztalva hamar átélheti annak hatásait, a zenés játékokban sikerélményhez jutva nagyon korán belső motivációval gazdagodva nyithat a további zenés élmények felé.”