Óvodánkban évek óta bevált program az évzáró kerti mulatság. Helyszíne az óvoda udvara (előre megbeszélt határokkal), időpontját tekintve jó előre megbeszéljük az adott csoport szülői közösségével, hogy melyik délután felelne meg a körülbelül 2−3 órás programra.

A mulatságot több módon lehet szervezni, ehhez szeretnék néhány ötlettel szolgálni:
− Különböző játékokkal készülhetnek az óvodapedagógusok, amelyek a hasznos időtöltést szolgálják.
− A játékokba a szülőket is érdemes bevonni, ezen a gyermekek kiválóan szoktak mulatni.
− Énekes játékot játszhatunk – természetesen a szülőkkel közösen, hiszen a gyermekek már jól ismerik a tanult dalokat, gyakorlásra nincs is szükség.
(Sosem feledem azt a körülbelül 15 évvel ezelőtti élményemet, amikor a csoportom szülőtagjai is beálltak az Elvesztettem zsebkendőmet című dalos játék éneklésébe, és az egyik apuka egy másik gyermek anyukáját választva táncolt a kör közepén a keszkenőt szorongatva.)
− Mesedramatizálással is készülhetünk, a csoport kedvenc meséjét kiválasztva és a szülőknek is szerepet adva tudunk dramatizálni, amit szintén nem szükséges külön gyakorolni, hiszen a verselés, mesélés tevékenységek során eljátszhatjuk néhányszor.
− A kerti mulatság része lehet a bográcsozás is (a fent említett évzáró kerti mulatságon az apukák ki nem engedték volna a kezükből a paprikás krumpli megfőzésének lehetőségét) ekkor köszönthetjük fel a nyári születésű gyermekeket − amennyiben óvodánkban szokás a születésnap megünneplése.
− A nagycsoportosok számára a pedagógusok emlékkönyvvel készülhetnek, amely az alábbiakat tartalmazhatja:
o    „Óvodám” címmel az óvoda neve és fényképe a nevelési év megjelölésével,
o    „Az én csoportom” – a csoport neve,
o    „Az én jelem” – az óvodás jel rajza,
o    „Iskolába készülünk” – a búcsúzó nagycsoportosok neve,
o    „Az én csoportom” – csoportfénykép,
o    „Az én barátaim” – a barátok neve, fénykép,
o    „Egy óvodai születésnapom” – fénykép az óvodai köszöntésről,
o    „Az én versem, mondókám” – művészeti óvodákban szokás a jelhez verset is tanulni,
o    „Ekkora voltam, amikor a csoportba kerültem” – a csoportba kerülés idején a gyermek testmagassága és testsúlya,
o    „És lám, milyen nagyot nőttem!” – az utolsó nevelési évben mért súly és magasság,
o    „Nőttem, növekedtem…” – a tenyér- és talpnyomatok (beragasztva),
o    „Gyermekszáj” – egy-egy vidám óvodáskori mondat,
o    Óvodai rajzok beragasztva (a fejlődést bemutatva),
o    A csoportban dolgozó felnőttek neve és fényképe,
o    Búcsúvers vagy néhány búcsúzó gondolat.

Ezekre a kerti mulatságokra a pedagógusok készülődnek, hiszen a dramatizáláshoz, énekes játékhoz eszközökről érdemes előre gondoskodni. A gyermekeknek és a szülőknek vidám, örömteli és spontán játékokat jelentenek, amelyek életre szóló, feledhetetlen élménnyé válhatnak.