A mesehallgatás fiziológiája

Amikor a gyerek mesét hallgat, történethallgatási transzállapotába kerülhet. Ennek tünetei:

− merev tekintet,

− kitágult pupilla,

− lenyíló állkapocs,

− mély légzés,

− mozdulatlan-ellazult állapot.

Ebben az állapotban a mese szimbólumai maguktól nyílnak meg, ezért magyarázatra nem szorulnak, a mese hallgatója eggyé válik a mesével, belső tájain járva a mese hősével együtt győzi le a sárkányt.

Szinte minden népmeséhez kapcsolható egy-egy mondóka, találós kérdés, népi játék, népdal, esetleg közmondás, szólás is. Ezek komplex egységet képeznek a mesepedagógiában. Hiszen ugyanazon a szimbolikus nyelven szólnak a gyerekhez, kinyitják a népmese kapuját, segítségükkel a gyerek könnyebben és bátrabban barangolhat a mesék birodalmában.

Miért fontos, hogy ezeket az eszközöket használjuk kulcsként? Azért, mert a jobb agyfélteke működését is ösztönzik, és mert ugyanazon a szimbolikus, képi nyelven beszélnek, ahogyan a népmese, tehát ugyannak az egységes és egylényegű világképnek a részei.

„Nem hagyatkozhatsz a látásodra, ha a képzeleted homályos"[1] – írja Mark Twain. Az óvodáskorú gyermek élményképekben gondolkodik. „Képek nélkül nem kép-es egy-egy tevékenységet végigvinni, a maga sorrendiségében végigcsinálni, kép-telen rá. A képességeket mozgásba hozza a kép-zelet, amely energiabázis, kreatív, teremtő erő.”[2]

A jobb agyfélteke felelős a non-verbális kommunikációért, a szubjektív meglátásokért, továbbá kreatív, játékos és fantáziadús. Muzikális, jó a térlátása, felismeri a színeket, arcokat, alakokat. A lényegre összpontosít, egészben látja a dolgokat, felel az alkotásokért, érzékeli a beszédben lévő érzelmi színezetet. Érzékeli, milyennek látszik valami, milyen illata és íze van az adott pillanatnak, azonosítja, hogy milyen érzést kelt valami, és hogyan hangzik a kimondott szó. A jobb féltekénk a jelenről szól, „az itt és most”-ról képekben gondolkodik, és testünk mozgásán keresztül, kinesztetikusan tanul. A bal agyféltekés tevékenység objektív, racionális és logikus. A bal agyfélteke elemzi a beérkező információt, tárgyilagosan és kritikusan értelmez, valamint itt található a beszédközpont. A bal féltekénk a múltról és a jövőről szól.

Az integrált agyműködés (vagyis a jobb és a bal agyfélteke egyensúlyban való működése) megmutatkozik a harmonikus mozgásban, a rajzban, a képzelet működésében, a mesék befogadásában, és a későbbiekben az írás-olvasás minőségében is. Akkor tudunk gondolkodó és kreatív-cselekvő emberként élni, ha a két agyféltekénk megfelelően fejlett, összedolgozik, egymással összhangban működik és egységet alkot, mivel ekkor vagyunk lelkileg is egyensúlyban.

Amikor mesehallgatás után, kérdéseket teszünk fel a gyereknek a mesével kapcsolatban, vagy dramatikus játékban vagy bábozással dolgozzuk fel a mesét, a bal agyfélteke tevékenységére építünk, hiszen beszélni kell, figyelni az események sorrendjére, a helyszínekre, gondolkodni, verbalizálni az érzéseket. Mindez eltávolítja a gyereket a mesétől, saját belső világától, érzéseitől. A mesélést bevezető, a mese kapuját nyitó mondókák, vagy dalok, a mesélést követő játék kinyitja a meselátó szemeket és füleket, mozgásba lendíti vagy tartja a jobb agyféltekét, közelebb viszi a gyereket a meséhez és önmagához. Segítségükkel nyilvánvalóbbá válhat a népmese üzenete.

Gerald Hüther professzor, német agykutató és neuropszichológus a Geokompakt, gyermek-fejlődéspszichológiai témájú számában megjelent interjúban az alábbiakat mondja: „Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb fonomotorikus gyakorlat, és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is. Ráadásul az éneklés esetében egy nagyon komplex kreatív teljesítményről van szó. Hiszen a gyerekeknek egész dalt fejben kell tartania ahhoz, hogy egzakt módon a megfelelő időpontban eltalálja megfelelő hangot. És a kórusban meg tanul alkalmazkodni is a többiekhez – amely a szociális kompetencia egyik feltétele. Ezenkívül a gyerek valami csodálatos dolgot is megtapasztalnak: azt ugyanis, hogy nem tudnak félni, ha énekelünk. Ma már tudják a neurobiológusok, hogy a felszabadult agy, éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredeke óta lefelé menet a pincébe…”[3]

A fenti megállapításra jó példa az alábbi ismert dalrészlet:

„Lementem a pincébe

Vajat csipegetni,

Utánam jött apám, anyám

Hátba veregetni.

Nád közé bújtam,

Nádsípot fújtam,

Az én sípom azt mondja:

Dí, dá, dú...

Te vagy az a nagyszájú.”

[1] TWAIN, Mark: Mark Twain-idézetek. http://www.citatum.hu/szerzo/Mark_Twain

[2] GÖBEL Orsolya: A szív érintése. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2008.

[3] Virtuális világok bűvöletében. Interjú Gerald Hüther-rel. In. Élet és Irodalom. 13∕2009.

(Folytatjuk.)

Szeretné a cikket teljes egészében elolvasni? A foglalkozásterv egésze elérhető az Óvodai vezetési és nevelési módszertani tanácsadó című folyóiratban!